Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - Uhljár Mihály: A 250 éves Békéscsaba

A 250 EVES BÉKÉSCSABA Népünk, nemzetünk történetében nagyon sok felemelő és megrendítő eseményt tartunk számon, s mi, az utókor, emlékezünk a nagy történelmi eseményekre, kimagasló történelmi személyekre; tárgyi emlékeket ápolunk, őrzünk: a. múltért, a máért, a jövőért. A történelemnek azonban nemcsak nagy eseményei, kimagasló személyiségei, hanem kevésbé ismert, de annál keményebb hétköznapjai is vannak. Az utókornak a látványos események emlékét természetesen kell, de könnyebb is ápolni. Azokat a kutatók részletesen feldolgozták, tanítják, helyét, tárgyi emlékeit a hely történetírás, illetve az idegenforgalom szinte zarándokhellyé avatja. A tatárok, a törökök által felégetett templommaradványok, ostromolt várak romjai vagy már újjáépített bástyái beszédes emlékei múltunknak. Évente sok ezren — magyarok, külföldiek — fordulnak meg ezen helyeken. Népünk, nemzetünk sok évszázados küzdelme az idegen hódítók, a, belső, a haladást gátló erők ellen; parasztságunk, majd munkásságunk osztályharca mind tényezői szocialista nemzeti öntudatunknak. Ez évben ünnepeljük városunk, Békéscsaba újratelepítésének 250. évfordulóját. Az 1968-as esztendő — városunk vonatkozásában — a múlt, a jelen, a jövő ismertetésének éve kell legyen. Mi korántsem mondhatjuk, mint hazánk sok más fennállását már ünnepelt, vagy ezután ünneplő városa, hogy íme, olyan nagy történeti vagy tárgyi emlékeink vannak, amelyek ilyen esetben bizton biztosítanák a ,,történelmi atmoszférát", a patinát. Sajátos helyzetünk van. Egyrészt a kemény, munkás hétköznapok, másrészt a nemzetiségi összefogás, harmadrészt a fejlődés feszítő rugói, a belső ellentmondások társadalmi robbanásai teszik városunk múltját olyanná, melyekről 250 év múltán büszkén emlékezhetünk. Az emberi élet alapja, értelme a munka. A 250 éve ide jött szlovák telepesek az itt levő néhány magyar családdal együtt megkezdték a harcot az életért. Mocsarat csapoltak, termővé tették a talajt, küzdve a természettel, a járványokkal; néhány évtized alatt valóban véres verítékkel életet varázsoltak a mocsárvilágba. A további fejlődést ezen ,,szürke emberek" erőfeszítései tették lehetővé. Emlékeznünk kell rájuk. A fejlődés során éleződtek az ellentmondások városunkban is, s forradalmi robbanással fenyegették az uralkodó osztályt. A román, a magyar, a szláv bánat egy bánat maradt; s a századforduló agrárszocialista mozgalmai-