Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - SZEMLE

egész mozgalom jelentőségét. A hivatalos adatok szerint a battonyai felkelésben szerepet játszók között 28 magyar, 11 szerb vagy szlovák, 6 román és 1 német nevű személyt találhatunk. Érdemes lett volna ha a szerző a különböző szervezeti formákat jobban megvizsgálta volna abból a célból, hogy ezen a téren milyen előrehaladás történt, ezek milyen szerepet játszottak a mozgalomban. Takács László — a kötet szerkesztője — az oktató-nevelő munka és az ismeretterjesztés nézőpontjából vizsgálja, hogy azok az események, amelyeket a kötet eddigi szerzői megírtak, hogyan használhatók fel az iskolai és iskolán kívüli ideológiai munkában. Az elvi tisztánlátás mellett igen hasznos gyakorlati tanácsai vannak, amelyeket hasznosan lehet majd gyümölcsöztetni. Szintén ő végezte el a visszaemlékezések összeállítását is, ami új színfolttal gazdagítja a kötetet. A kezünkben levő kötet is meggyőz bennünket arról, hogy a századfordulón lejátszódó viharsarki mozgalmaknak az volt a fő jelentősége, hogy felhívta a szociáldemokrata párt vezetőit az agrárkérdés megoldásának szükségességére. Ezek hatása lemérhető a párt 1894-es kongresszusán is, ahol ebben a kérdésben ilyen határozat született: a párt „egyik fő törekvését képezi a mezőgazdasági és ipari munkások testvéri, szolidáris összetartását fejleszteni." Ennek a történelmi igazságnak az igazolását végzi el ez a kötet, aminek megjelentetéséért a battonyai tanácsnak is hálával tartozunk. BlRO JÓZSEF A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG PUBLICISZTIKÁJA ÉS IRODALMI ÉLETE („MINDENKI ÜJAKRA KÉSZÜL . . ." Az 1918-19-es forradalmak irodalma c. szöveggyűjtemény IV. kötete) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója után és a Magyar Tanácsköztársaság fél évszázados jubileuma előtt bennünket, magyarokat különösebben érdekel 1917 magyarországi kisugárzása. Az 1918-19-es forradalmi időszaknak irodalmi anyagát, publicisztikáját és egyéb közérdekű dokumentumait gyűjtötte össze és adta ki József Farkas, ennek a korszaknak legkiválóbb kutatója. Ennek a hatalmas szöveggyűjteménynek negyedik, záró kötete 1967-ben hagyta el a sajtót. A dicsőséges 133 nap időszakában megjelent újságcikkeket, kritikákat, tanulmányokat időrendben, hónaponkénti csoportosításban közli mintegy 700 oldalon. A további 200 oldalon Függelék címen gyűjtötte össze azokat a kulturális vonatkozású tanácsrendeleteket, jegyzőkönyveket, egyéb hivatalos iratokat, közérdekű magánleveleket, írói feljegyzéseket, amelyeknek többsége itt válik először hozzáférhetővé kutatók, tanárok, tanulmányi versenydolgozatot író diákok és minden érdeklődő számára. Itt találhatjuk meg Riedl Frigyes előadását Ady Endréről és Babits Mihály egyetemi előadásainak anyagát Fábry Zoltán lejegyzésében. A további 300 oldal az előző köteteknél is bőségesebben hoz magyarázó jegyzeteket és érdekes kiegészítéseket. — Jól egészíti ki a III. kötet anyagát, amely 1919 szépirodalmi termése legjavát tartalmazza. Az ott található versek, riportok vagy színdarabok visszhangját, kritikáját itt találhatjuk meg a IV. kötetben. Egyes művek genezisét is nyomon követhetjük. Pl. Móricz termelőszövetkezeti riportjai forrásanyagát az író feljegyzéseiben fedezhetjük föl. A magánlevelezésekből vett részletek pedig megerősítenek bennünket abban, hogy Móra Ferenc Juhász Gyulával együtt hű maradt a munkásnéphez és eszméihez a francia megszállás alá került Szegeden is. A kötet számtalan cikke, riportjai, tervezetei bizonyítják, hogy az írók, költők, művészek mellett az újságírók többsége is szívvel-lélekkel állt oda a tanácshatalom mellé, mely tág lehetőséget adott „az emberi individuumok kivirágzásának", és bíztak abban, hogy békés boldog, építő korszak kezdődik. A magyar értelmiség java részének pozitív állásfoglalását nemcsak a békevágy, a polgári forradalomból való kiábrándulás magyarázza, de a tanácskormány vezetőinek józan és reális kultúrpolitikája is. A tudományos, a művészi és az irodalmi élet vezérkarába: az egyetemekre, a különféle direktóriumokban a legnagyobb 135