Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pataky László. Emlékek Békéscsaba villamosításáról

EMLÉKEK BÉKÉSCSABA VILLAMOSÍTÁSÁRÓL A tűnő idő nyomában A múlt század végefelé a villanyvilágítás még ritkaság volt az egész világon. Békéscsaba fiatal mérnöke, Áchim Gusztáv, mégis azzal a javaslattal állt a községi képviselőtestület elé, hogy jó volna Csabán is létesíteni egy villanytelepet. Ezzel nemcsak a lakások és utcák világítását javítanák meg, hanem elősegítenék az iparosodást is. A meglepő javaslatot tízéves vita követte. Sokan helyeselték. De akadtak bőven ellenzői is. Végül mégis a haladók győztek, s 1904. december 1-én kigyúltak Csabán az első villanylámpák. Ennek immár hatvanhárom esztendeje. S hogy hatvanhárom év milyen nagy idő, arra csak akkor ébredtem rá, mikor kutatni kezdtem a város villamosításának legrégibb emlékeit. Kerestem, hogy ki tervezte meg az áramszolgáltató üzemet, s kik voltak azok, akik szorgos kezekkel megvetették itt Békéscsaba amerikai stílusú fejlődésének alapjait. Kerestem az emlékeket, s olyan sötétségbe kerültem, mintha elhagyott tárna mélyébe szálltam volna le. Hatvanhárom és nagy idő! Élnek ugyan itt még öregek, akik emlékeznek arra a napra, melyen az utcákon négyszáz villanylámpa gyúlt ki, de ezeknek gyermekkori emlékeiből a mű megalkotóinak arcát felidézni már nem lehet. Kissé későn ébredtünk rá, hogy kedves és hasznos dolog vissza-visszanézni az apák és nagyapák munkájára is. A legrégibb időkből az írások egyetlen nevet őriztek meg csupán. Puszta nevét annak a mérnöknek, aki az áramszolgáltató üzemet létesítette. Munkatársairól semmi sem maradt fenn. S életükről és egyebekről sem. Pedig különösen érdekes volna tudni például, hogy ez a mérnök hol szerezte ismereteit, hiszen a századforduló idején hazánkban még alig-alig volt villamos szakértő. S jó volna tudni azt is, hogy az országban hány villamosművet tervezett meg, és épített meg? Hol élt? Merre járt? Hol halt meg? S kíváncsiak volnánk egyebekre is. Kerestem hát a nagy sötétségben is az emlékeket, s mégiscsak ráakadtam néhányra. így — ha maradtak is Békéscsaba villamosításának történetében felderítetlen foltok — legalább a tervező- és vezetőmérnököket el tudjuk kísérni a sírig. Abban az időben, mikor Békéscsabán kigyúltak az első villanylámpák, jómagam még gyermek voltam. S Erdély hegyei közt éltem. Néhány év múlva — kis gimnazista koromban — azonban már találkoztam Csabával. Édesapámmal átutaztunk az Alföldön. Hajnaltájban ért ki vonatunk a hegyek közül. A fülke sarkában szunyókáltam, mikor édesapám egyszercsak az ablakhoz szólított. — Látod azokat a tornyokat ott a fák között? — mutatott a kéklő messzeségbe. Nézd meg jól! És jegyezd meg jól: ez a község Európa legnagyobb faluja. Békéscsaba mellett futott a vonatunk. Bizony nem gondoltam akkor, hogy valamikor úgy betelepszem ide a Körös partjára, mintha őscsabai volnék. Az ember útjai kiszámíthatatlanok. Lám — olyan 105