Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Szilágyi Miklós: A múzeum sajátos ismeretterjesztő feladatai

hangoztatóinak is, hogy a kétségtelen gazdagodás elsősorban mennyiségi eredményekkel jellemezhető, s nem jelent merőben új múzeumi szemléletet. A múzeum ismeretterjesztő formái, módszerei — s ezt nyomatékosan hangsúlyoznunk kell — korántsem új „találmányok": a kiállítás, a kiállításhoz kapcsolódó tárlatvezetés és előadás igencsak egyidős a múzeumokkal. A változás ezen a téren olyan mértékű s olyan minőségű, mint a tudományos kutatás, illetve az ismeretterjesztés minden más területén: mind a szakmai ismeretek, mind a didaktikai elvek óriásit léptek előre, s ez eredményezte a múzeumi módszerek tudatosodását, nagyarányú fejlődését is. Másrészt pedig semmiképpen sem nevezhető arisztokratizmusnak, a népművelési-i&meretterjeszrtési feladatok lebecsülésének, ha á múzeumok dolgozói a népművelés-ismeretterjesztése mellett nyomatékosan hangsúlyozzák a speciális tudományos feladatok fontosságát isi. E kettős múzeumi tevékenység — s ezt minden múzeológus váltig bizonygatja — kölcsönösségi viszonyban van, és semmiképpen sem fogható fel munkaszervezési problémaként. Vagyis: korántsem garantált a múzeumok nagyobb társadalmi hatékonysága, ha több időt fordítanak az ismerettarjesztésr?, népművelésre, és kevesebbet tudományos munkára. A tudományos kutatás elhanyagolása, lebecsülése előbb-utóbb visszaüt: a múzeum nem tud további új ismereteket közölni, s ezzel a magaásta verembe esik: elveszíti sajátos jellegét. A múzeumnak mint ismeretterjesztő intézménynek ui. az biztosít sajátos jelleget az egyéb ismeretterjesztő intézmények sorában, hogy önálló kutatásainak eredményeivel ismerteti meg az érdeklődőket. Hogy ezt tehesse — azt hiszem könnyű belátni — állandó és intenzív kutató-munkát kell végeznie. A múzeumi vitákkal kapcsolatban támadt félreértések, téves következtetések tehát — ezt kívántuk bizonyítani — jelentős mértékben megnehezítik, hogy a múzeumi ismeretterjesztés elfoglalhassa helyét a klasszikusnak számontartott ismeretterjesztési formák között. E meggondolásból kiindulva elsősorban nem, a múzeumi ismeretterjesztés sajátosságaival foglalkozunk a továbbiakban, hanem a múzeum és az ismeretterjesztés viszonyával. Arra próbálunk rámutatni, hogy a speciálisan múzeumi ismeretterjesztési formák hogyan építhetők be a szervezeti ismeretterjesztés rendszerébe. Megvizsgáljuk, hogy mit tud nyújtani a múzeum, majd pedig, hogy ezek az eredmények hogyan hasznosíthatók minél szélesebb körben. Milyen ismereteket nyújt a múzeum? A múzeum a közkeletű szóhasználatban a régi és a különlegesen értékes tárgyak gyűjtőhelye. Ez a meghatározás többé-kevésbé rendjénvalónak látszik, és csak annyi kiegészítésre szorul, hogy mind a „régi", mind az „értékes" nagyon is relatívak, s árnyaltabb körülírásuk nélkül aligha használhatók egy definíció tartópilléreiként. Különösen az a meggondolandó, hogy az ilyen meghatározás nem hangsúlyozza-e túlságosan a műtárgyak egyedileg értékelhető voltát, s nem tekinti-e kuriózumok, furcsaságok, unikumok tárházának a múzeumot. Mert ebben az esetben feltétlenül korrekcióra szorul a definíció! Első pillanatra talán fölösleges aggályoskodásnak tűnik a közhasználatú meghatározás fenti megkérdőjelezése. Múzeumi tapasztalataim azonban azt igazolják, hogy éppen itt kell keresnünk egy sor, a múzeummal kapcsolatos tévedés, félreértés gyökerét. Hadd fogalmazzuk meg tehát tagadólag: a) a mú93