Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Sziráki László: A gyulai természettudományi előadóterem első két éve

lelkű apostolai, akik időt, fáradságot, sőt sokszor anyagi befektetést sem kímélve hirdették a tudományt. Mennyi ember köszönheti ezeknek az előadóknak, hogy hallóvá és látóvá vált. Kétségtelen, hogy a társadalmi formák fejlődésében a termelőeszközök és termelési viszonyok játszottak fontos szerepet, de játszhattak volna-e, ha az ismeretterjesztők nem gyújtották volna meg az érdeklődés és tudás mécsesét, fáklyáját vagy napjainkban fénycsövét, xenonlámpáját. 1841-ben határozta el a tudósok kis csoportja, hogy tervszerűbbé teszi az ismeretterjesztést, hiszen a tudományok differenciálódása már végét jelezte a korábbi polihisztorkodásnak. A csoport létszáma az igényeknek megfelelően egyre növekedett, és ma már a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak csupán Békés megyei Szervezete 19 szakosztályban összesen 1433 előadót tart nyilván. Az ismeretterjesztésnek Békés megyében is már múlt századbeli hagyományai vannak. Tudomásunk van a mai TIT elődjéről, az Uránii Magyar Tudományos Egyesületről, amely felvilágosító előadásokat tartott. A Megyei Levéltár iratai számos konkrét adatot tartalmaznak a századforduló ismeretterjesztési tevékenységéről. Ezzel nem kívánok részletesen foglalkozni, mert azt megtette már Szerdahelyi István gimnáziumi tanár. Csak egy-két adatot említek meg az ő gyűjtéséből: 1910-ben Békéscsabán 21 előadást tartottak 1158 résztvevővel, Orosházán pedig 51-et 2100 hallgató részére. Hadd említsem meg ezúttal a kb. 650 éves múltra tekintő Gyula várost, amely mindenkor, és nem is akárhogyan, vette ki részét a természettudományos ismeretterjesztésből. Néhány előadás címe 1909-ből és 1911-ből: A darvinizmus: A rádium; Kísérletek az elektromos sugárzás köréből stb. Tehát nem véletlen, hogy a TIT Fizikai—Kémiai—Matematikai Országos Választmány ülésen, 1963-ban felvetett kísérleti bemutatóterem éppen Békés megyében valósult meg először az országban. Mi magunk is kerestük, kutattuk a lehetőségeket, amelyekkel ismeretterjesztő munkánkat hatásosabbá tudnánk tenni. Megszülettek a különféle munkásakadémiák és komplex előadások. Nagy érdeklődést váltottak ki a különféle stabil és mobil kiállítások, de leghatásosabbaknak a kísérletes estek látszottak. Foglalkoztunk természettudományos vitrinek felállításának gondolatával, amelyet követett volna az érdeklődők által megindított jelenségek megfigyeltetése. Kapva-kaptunk a bemutatóterem vidéken való megvalósíthatóságának gondolatán, amely 1964-ben vetődött fel Békéscsabán, Nagy József országos tudományos titkárral való beszélgetés során. Megyei titkárunk megragadta a gondolatot, és attól kezdve munkatársaival együtt mindent elkövetett, hogy a gondolat valóra váljon. Utazgatások Budapestre, bizottsági ülések a megyei szervezet székházában, tárgyalások Békéscsabán és Gyulán. Jöttek a nehézségek, találgatások, tervezgetések, míg végül Enyedi G. Sándor, Gyula városának akkori tanácselnöke a terem kijelölésével kimondta a csábító felszólítást, amire a TIT közvetlen vezetőségének magas összegű felajánlása mondta ki a megnyugtató „igen"-t. A kijelölt hely, amely ugyan régen is helyt adott az ismeretterjesztésnek, egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő. Csak az ismeretterjesztés megszállottai láthatták benne a kialakítható lehetőségeket. Kétségtelen, hogy a lényeg már 66