Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Dr. Flórián Endre: Ionoszféra-mérések a Békéscsabai Obszervatóriumban

Valóban világviszonylatról van szó, mert az Obszervatórium adatait havi jelentésben összegezzük, majd széjjelküldjük az egész világra és 98 obszervatórium észlelési anvagát kapjuk érte cserébe. (1. ábra). Ezek kőző'/ megtalálhatók a szomszédos belgrádi havi jelentések éppenúgy, mint az új-zélandiak vagv a chileiek. A. Békéscsabai Ionoszféra Obszervatórium munkája alig hasonlít a világ néhány száz ionoszféravizsgáló-állomásáéhoz. Az ionoszféra havijelentéshez szükséges vizsgálati anyag mérése ugyanis itt csupán a meteorológiai észlelések mellett történhetik. Az Obszervatórium neve azonban mégis az ionoszféra-jelentések révén lett ismertté a nagyvilágban. Az említett ionoszféravizsgáló-berendezés (2. ábra) több részből áll. Egyik része a rádióadó, amely 500 méteres hullámhossztól 15 méteresig automatikusan és folyamatosan hangolva, két nagy antenna segítségével, zömében függőleges irányban szórja hullámait. Ügy azonban, hogy az adókészülék másodpercenként 50-szer, egy-egy alkalommal csak milliomod másodpercrig van üzemben. Ez alatt az idő alatt ad le egy hullámlökést: impulzust. Egyszerű vevőkészülékkel, a közelben, az éppen hallgatott hullámsávon csupán pillanat alatt átfutó pattogást lehet hallani. Másként működik a berendezés másik része, a speciális vevőkészülék. Egyrészt azonnal veszi az adóból induló impulzusokat, másrészt egy külön antenna segítségével felfogja az ionoszférából érkező impulzusokat is. A kapott rádiójeleket nem hanggá, hanem — mint a televízió — egy képcső ernyőjén képpé alakítja át. Ezt a képet egy automatikus fényképező-készülék filmre veszi. A kapott ábrát nevezzük ionogrammnak (3. ábra). Ezen feltűnnek a felfelé induló és az ionoszférából visszaérkezett impulzusok egymás mellé sorakozott pontjai, vonalakká alakulva. Látszanak a műsorszóró, továbbá távíró-állomások függőleges irányú jelei is, amelyeket sajnos nem tudunk a képből kiküszöbölni és észrevehetünk még a képen több vízszintes irányban húzódó vonalat, amelyek a 100 km-enkénti magasságokat jelzik. Az inogramm alsó szélén lefelé irányuló, apró vonalkákat is megfigyelhetünk, ezek a felküldött rádióhullám frekvenciáját jelzik. A tudományos észlelésekben ugyanis a rádióhullámokat inkább rezgésszámukkal, frekvenciájukkal különböztetik meg, nem hullámhosszukkal. Az Obszervatóriumban az ionogrammokat kiértékelik, így megállapítják belőle, hogy a jelek mekkora magasságból érkeztek vissza (vagyis meghatározzák a visszaverő rétegek magasságát). Leolvassák azt is, hogy az egyes rétegeket mekkora hosszúságú hullám tudja áttörni. Minél sűrűbb ugyanis valamely réteg, annál rövidebb hullám tud rajta áthatolni. Végeredményben minden egyes ionogrammról 14—15 féle adatot tudnak leolvasni. Mivel naponként legalább 24 alkalommal történik mérés (minden óra kezdetekor 35 másodpercig tart), a jelentés havi 10—11 ezer. Békéscsaba feletti ionoszféra-adatot szállít szét a világba. Hogyan foglalhatjuk össze az ionogrammokból kiértékelt adatok öszszességét? Röviden azt mondhatjuk, hogy Békéscsaba felett általában 100 km magasan kezdődik még napfelkelte előtt egy alacsony, ún. E-réteg és tart az egész nappalon át, napnyugtáig. Sűrűsége pl. a tavaszi hónapokban délben a legnagyobb, ilyenkor függőlegesen a 100 m-nél rövidebb hullámokat már átbocsátja. Felette van a szintén nappali, Fl-réteg, amely 56