Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Dr. Flórián Endre: Ionoszféra-mérések a Békéscsabai Obszervatóriumban

Ez a berendezés volt egyúttal az első távolságmegállapító elektronikus készülék, a mai lokátorok, illetve radarok őse. Megfelelő modernizálással ma is ilyen elven felépített berendezéseket használunk a magaslégköri villamos rétegek vizsgálatára. Rétegekről kell beszélnünk, mert az új amerikai berendezés hamarosan elárulta, hogy a magasban nem is egy, hanem több egymás feletti visszaverő réteg helyezkedik el. Ezek a rétegek először, sorban, felfedezőjükről kapták nevüket, később elkoptak a hosszú elnevezések és ma röviden csak betűkkel jelölik őket. Tekintettel arra, hogy a magaslégköri elektromos rétegekben jelentősnek vélték az iontartalmat, a légkörnek ezt a (kb. 50—1000 km közötti) részét ionoszférának nevezték el. Az alkalmas berendezés birtokában azután megkezdődött az ionoszféra módszeres kutatása. Hamarosan megállapították a felső rétegek helyzetét, sűrűségét és a bennük folyó áram mértékét (50—100 ezer amper

1 közötti érték!). Egyúttal arra is rájöttek, hogy az ionoszf éra-rétegekben napi- évszakos és még másféle periodikus változások vehetők észre, megoldódott tehát a földmágnességi ingadozások magasból ható, titokzatos oka ... Észrevették azt is, hogy az ionoszférának a rádióhullámok továbbításában rendkívül nagy a szerepe. Ezért, különösen a második világháború alatt, több ionoszféravizsgáló-állomás létesült, hogy a katonai rádiósközvetítést elősegítse. Eredményeik, sajnos, nem váltak az emberiség közkincsévé. A háború után azonban kamatoztatni kívánták a kutatási eredményeket a polgári életben is. Ehhez még több vizsgáló-állomásra volt szükség. Épültek is sorra. Nagy tudományos központok kezdték meg működésüket elsősorban Amerikában, majd Nyugat-Európában, illetve Japánban és Ausztráliában. Kelet-Európában a negyvenes évek végén indult meg az ionoszféra vizsgálata. A Szovjetunióban akkor vette át a szórványos mérések tudományos vezetését a Szovjet Tudományos Akadémia, és így lett az IZMIRAN, a Moszkva melletti nagy obszervatórium e tudomány keleteurópai központja. Csehországban és Bulgáriában az ötvenes évek elején mindjárt az Akadémiák hatáskörében kezdődött meg a kutatás és hamarosan nagy fejlődésnek is indult. Ma mindkét országban virágzásban van. Magyarországon 1948-ban csillagászokból, meteorológusokból és híradástechnikai szakemberekből álló tudományos csoport kezdeményezte az ionoszféra kutatását. Törekvésüket anyagiak híján nem kísérte siker. Néhány év múlva a csoport egyik tagja állami megbízást és kellő anyagi alátámasztást kapott az ionoszf érakutatás megkezdésére és így 1953 novemberében Magyarországon is megindultak a kísérletek. 1955-ben az Országos Meteorológiai Intézet (OMI) budapesti Marcell György Obszervatóriumában már rendszeres mérések folytak, bár maga a hely az antennák kialakítására nem volt a legalkalmasabb. Itt a mérések 1959 végén be is fejeződtek. Időközben, 1958-ban a brüsszeli világkiállításon egy magyar gyártmányú ionoszférakutató-berendezés aranyérmet nyert. A berendezést az 54