Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az első nagy aratósztrájk Békés megyében (1872)

nyomokban volt kimutatható, s csak a hetvenes évek végén kezdődő agrárválság hatására indult fejlődésnek. Mivel még sem az amerikai, sem pedig az orosz búza nem jelentkezett az európai piacon, a magyar gabona — s abban is a mi vidékünk kiváló minőségű terméke — 1872-ben még kitűnő piacra talált. A vasút-építések nyomán ugrásszerűen megjavult szállítási lehetőségek különösen hozzájárultak ehhez, A megyénket érintő első vasútvonal (a Budapest—Szolnok—Békéscsaba—Arad közötti) 1858ban, a gabonaszállítás szempontjából kiemelkedő fontosságú (mert a legjobb búzatermelő vidéket, Orosházát és környékét egészen Mezőhegyesig a forgalomba bekapcsoló), Szeged—Békéscsaba—Nagyvárad viszonylatú vonal pedig 1870—71-ben nyílt meg. A konjunktúra külön is hozzájárult ahhoz, hogy az aratás, a gyors betakarítás létérdeket jelentett az uradalmak számára. A termelési szerkezet egyoldalúsága, a gabonatermesztés egyeduralma miatt, ugyanakkor méginkább létkérdés volt az aratás a földmunkásság szempontjából. Azok az agrárproletárok, akik napszámból, részesmunkából szerezték meg az egész évre való élelmet, a kenyérnekvalót, elsősorban az aratás és cséplés (ez utóbbi ebben az időben még túlnyomórészt hónapokig tartó lóval nyomtatást jelentett, amely ősz végéig is keresetet adott!) idején végzett munkából tartották el magukat és családjukat. Az 1870-es népszámlálás szerint 27 570 föld nélküli agrárproletár volt megyénkben, a földművelésből élő lakosság több mint 45%-a.

2 1872-ben is, éppúgy, mint korábban, az uradalmak igyekeztek kihasználni az agrárproletariátus szorult helyzetét a munkabérek leszorítására. Ez már eleve feszültséget teremtett az aratást megelőző hetekben és hónapokban, a szerződések megkötése idején. Az első nagy sztrájk esztendejében még kiélezettebbé tette a hangulatot az a körülmény, hogy a májusban még szép terméssel biztató

3 búzát júniusban, a hirtelen fellépő aszály nyomán, súlyos gabonarozsda tette tönkre, s a várható hozamot a felére csökkentette. Ezzel a túlnyomórészt részes alapon felfogadott aratómunkások bére is a felére esett! A búza szalmája ugyanolyan nagy munkát követelt, mintha a legjobb termést takarították volna be, a szemből járó részesedés viszont (az akkoriban szokásos 1/14 és 1/13 rész mellett) egészen kevés lett. Gondoljuk meg: 1/13-ados részelés esetén holdankénti 5 mázsás termésből 38 és fél kiló gabona járt az aratásért! (Még hét mázsából is csak 54 kg jutott!) Nem meglepő a fentiek ismeretében, hogy a terméskilátások gyors megromlását észlelve, a megye földbirtokosait tömörítő Békés megyei Gazdasági Egyesület (elnöke Beliczey István gerendás! nagybirtokos volt) idejében intézkedni próbált érdekeinek védelmében. 1872. június 13-án átiratot intézett a megyei közgyűléshez, kérve: kapjanak sürgős utasítást a járások élén álló s ott gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkező szolgabírák, hogy „ .. . mindenütt, hol az aratóknak szerződés szegése és a cselédségnek lázongása bejelentetik, rögtöni erélyes nyomozást indítsanak s a vétkeseket szigorú büntetés végett az illető közegeknek átszolgáltassák. Kétségtelen, hogy ezen egyedül illetékes és hatásos eljárásnak kellő gyorsasággal és eréllyel alkalmazása a törvény és szerződés tiszteletét népünkben megerősíteni s gazdáinkat az annak hiányából eredő bajoktól ezentúl megóvni fogja."

4 36