Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Takács László: József Attila Mezőhegyesen

szociális tanácsadójának a belügyminiszterhez intézett későbbi jelentéseiből : Ebből a jelentésből tudjuk meg, hogy az 1930-as évek statisztikai adatai szerint a vármegyében 6421 volt a gazdasági cselédek száma. Ezek közül a mezőhegyesi ménesbirtokon 1717, tehát a megye területén dolgozók 26,74%-a dolgozott, összesen 29 szegődményes kategóriát tartottak számon, és csaknem minden egyes kategórián belül I., II. és III. osztályú alkalmazási minőségű bért fizettek. Ezek a bérek hihetetlenül alacsonyak voltak, a jelentés szerint ha órabérekre kellene őket átszámolni, akkor napi 15,5 órai (rendkívül magas) munkaidő esetében sem haladják meg például a III. bérkategóriában a 4,7 fillért. A jelentés többek között megállapítja: „Szembetűnő, hogy mennyivel magasabb keresetet érnek el a munkások magángazdaságban, mint a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon." A cselédlakásokról itt a következőket olvashatjuk: ,,A lakások nem padoltak, hanem földesek, néhol nedvesek, s ezért ezek hidegek. Az ablakok és ajtók rendbehozatala is több helyt szükséges. Több helyt tapasztaltam a cselédlakásokban zsúfoltságot, sőt egy helyen egy fiatal házaspár' kis gyermekkel együtt egy padlásfeljáró alatt lakott."

1

3 Nem volt kedvezőbb a helyzet a Mezőhegyesi Cukorgyárban uralkodó szociális viszonyok esetében sem. A vármegyei szociális tanácsadó jelentéséből kitűnik, hogy az állami ménesbirtokkal lazán kooperáló magánvállalkozás hasonló viszonyokat biztosított munkásainak: „A gyárépülettel szemben levő munkásszálláshoz éppen az ebéd ideje alatt érkeztünk. Szembetűnő volt, hogy az úttest mindkét oldalán a csupasz nedves földön mintegy 60—70 férfi és női munkás vegyesen, a földről ebédelt. Ez megszokott, mindennapi látvány. Ha száraz az időjárás, úgy a felszáradt úttest pora egy-egy közlekedési jármű elhajtása esetén nagy, sűrű felhőkben száll a fáradtan ebédelő munkásokra és szegényes élelmükre." Másutt ezt olvashatjuk: „A gyárral szemben van egy munkásszállás. Ez a szállás fogadja be az egész év folyamán a környékből a gyártelepen dolgozó és naponta haza nem térő munkásokat. Az ágyak között alig lehet közlekedni. Á munkások ezeken az ágyakon fogyasztják ebédjüket, vacsorájukat. A helyiség a munkások kijelentése szerint tele van poloskákkal és bolhával, amitől a munkások éjszakánként alig vagy meleg időben egyáltalán nem tudnak aludni, pihenni. A helyiségen kevés ablak van, azok kicsinyek. Az őszi cukorgyártási idényben használni szokott — a gyártelep másik részén elhelyezett — munkásszállásokat is a gyár. Ezeknél az épületeknél mindenekelőtt feltűnik a feltűnően nagyra méretezettségük. 70—110, sőt 210 személyt befogadó képességű óriási hodályok ezek, amelyek még mai ürességükben is nyugtalanítók."

1

4 Ennek a zsúfoltságnak tulajdonítja a jelentés azt is, hogy különösen az éjszakai műszakban rendkívül sok a baleset a Mezőhegyesi Cukorgyárban: „Az éjjeli munkások a 120—210 személyes, egy helyiségből álló munkásszállásokban nappal, amikor ott állandó mozgás van, aludni nem tudnak, és az éjjeli munkára már fáradtan mennek, ahol a nagy hőségben 2—3 órai munka után elbágyadnak, elálmosodnak, s így könnyen bekövetkezik a baleset." Az OTI makói kirendeltségének adatai 1938-ban a következők voltak: 174 bejelentett baleset. Ebből a rövid cukorgyártási 31