Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Vajda Aurél: Néhány óra Ruzicskay Györgynél

közben mindig önmaga tud maradni. Csodálatos harmóniában ötvözi a klaszszikus és modern festői törekvéseket. Klasszikus anélkül, hogy megmerevült tradiciók kötnék, modern úgy, hogy mentes a modernek bizarrságba futó túlzásaitól. Közkedvelt szuggesztív erejű rajzsorozatai: a rabszolgasorsot ábrázoló és grafikai virtuozitással megformált Ámon-sorozat (1923), — a harmónia utáni emberi vágyódását több mint száz rajzban érzékeltető Szerelemkereső című képdráma (1927), amely a kor úgyszólván minden megjelenítési lehetőségét egységbe fogja, — az új háborút érlelő válság expresszív rajzsorozata, a Világválság kora, amely a Pesti Naplón túl európai és amerikai lapok hasábjain bejárta az egész világot, — a Világosság felé (1936) c. album leegyszerűsödött rajzai, amelyek „a sötétség félelmetes erdejét" járó ember fénykeresését szimbolizálják, az Utazás c. rajzgyűjtemény (1952—1957), amelynek remek kompozíciói egy a világtörténetben megtett képzeleti útat örökítenek meg. A monumentális freskószerűséggel vászonra vitt barokk pompájú kompozíciók közül kiemelkednek a társadalmi-politikai mondanivalót megjelenítő Géprabszolgák, Sziszifuszok, Összeütközés, Barbár harc, Ember és háború, Háborús rémület. Egyforma izzással keltik életre pasztellképei és olajfestményei a falu és a város, a föld és a gyár világát. Tanulságosnak ígérkezik számunkra az, hogy mit vall önmagáról, műveiről és terveiről a mester. Az érdeklődő kérdésére hangzanak is már a válaszok. Mit jelent a mester számára a festészet? Már gyermekkoromban erről álmodoztam. Boldog voltam, ha festegető édesanyám lúdtollból fabrikált ecsetjét festékbe márthattam, ha az iskolapadban színes ceruzával virágot, falevelet, háziállatot rajzoltattak velem... Festővé válhattam. Megtaláltam a számomra legmegfelelőbb kifejező eszközt, amellyel érzékeltethetem az élet, az emberiség mozgását, a magam és mások sorsát, érzelmeit. S ha megmarad valami a jövő számára abból, amit rajzoltam, festettem, elértem a legtöbbet, amit tehettem. Hiszen az emberiség fejlődését évszázadok során legkifejezőbben a művészeti alkotások jelzik, megörökítve lelkiségét, vágyait, képességeit. Hogyan születnek alkotásai? Könnyű és egyben nehéz is erre válaszolni. Amint pl. a természetben bármely egyed vagy jelenség mögött a fejlődés hosszú útja áll, úgy játszik közre egy mű végső formájának kialakulásában a művészlelkekben rejtőző sok-sok benyomás, hatás, érzés, rezgés. De ki tudná analizálni, miként sorakoznak fel ezek? Talán évezredek akkumulációi nyilatkoznak meg, hosszan formálódott érzelmek kényszerítik a művészt saját maga kifejezésére. Az áttörhetetlen titoknak látszó alkotásmódban nagy szerepe van a tudatnak, a tudásnak. A festőnek állandóan tanulnia, fejlődnie kell. Mennyi mindent kell ismernie: az emberi lelket és testet, az állat- és növényvilágot, a tájakat, a tárgyakat, a különböző jelenségek törvényszerűségeit, és ami a legfontosabb: önmagát! 7» 99