Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - VITA - Enyedi G. Sándor: Idegenforgalom és várospolitika

kereskedelem, a vendéglátó ipar. felismeri, hogy a kömersz-áruk mellett a speciális áruk forgalomba hozatala is jó üzlet, de csak akkor, ha azt nem mindenütt lehet kapni. Különben elveszti varázsát. A gyulai cukrászda például újszerű volt megoldásában s így vidékről is vonzotta az embereket. Nem sokkal később ugyanazzal a megoldással találkozott az ember Orosházán, majd Békéscsabán is. A sablonosítás a szép eredményeket is lerontja. Mögötte gyakran a kényelmesség lapul meg. Régóta emlegetett javaslat, hogy a tájételek kapjanak polgárjogot a vendéglátóipar egységeiben, de csak ott, ahol annak bagyománya van. És ha előállításának nagyobb is a rezsi-költsége, a fogyasztó szívesen fizeti meg azt is. Hosszan lehetne még folytatni e sort. A lényeg az, hogy körültekintő módon specialitásra s egyben komplexitásra kell törekedni. Nem jelenti ez és nem is jelentheti a helyi igények elsődleges kielégítésének elhanyagolását. A skála nagyon széles és a „zongorán" sok újjal kell játszani minden város vezetésének. A lakosság körében ez nemcsak megértésre, de támogatásra is talál minden esetben, ha kielégítő a belső, a helyi propaganda. Amíg a lakosság nem érti törekvéseinket, amíg nem azonosítja magát e célkitűzésekkel, addig hiábavaló minden erőfeszítés: idegeneket sem fog vonzani. Minden településnek a tudatos, megalapozott várospolitikához két tervvel kell rendelkeznie. Szükséges egy távlati várospolitikai terv, amely több évre — 10—15 évre — megszabja a legfőbb feladatokat és azok megvalósításának alapvető módozatait. A nagyobb feladatok megvalósítása ugyanis mind'g több esztendő munkáját igényli. Ezért van létjogosultsága a távlati terveknek. E távlati tervek készítésénél kétoldalú veszély is fennáll. Az egyik az, ha a távlati tervek a realitástól elszakadnak, óhajok felsorolásává válnak, ha nem mérik fel körültekintően a rendelkezésre álló erőket, amelyekkel a kitűzött célokat el akarják érni. A másik veszély, ha fantáziátlan a terv, nem eléggé merész, ha hiányzik belőle a bátor perspektíva, ha a közösség erejét lebecsüli, ha nem tartalmaz olyan célokat, amelyek vonzerőt gyakorolnak a közösség tagjaira, amelyekért érdemes küzdeni. Az élet a legátgondoltabban elkészített távlati tervekre is rácáfol egy és más vonatkozásban. Éppen ezért nem szabad e terveket merev, lezárt egésznek tekinteni. Biztosítani kell a lehetőségét annak, hogy az alapkoncepciók megsemmisítése nélkül lehessen változtatni, finomítani rajta az évek során. A távlati tervek szerves kiegészítői az éves várospolitikai tervek. Ezek a távlati tervnek egy adott esztendőre vonatkozó részletes, igen konkrét formában kidolgozott része, amelyben a távlati tervvel szemben az élet-adta változásokat konkrét formában figyelembe kell venni. Ismét hangsúlyozni kell, hogy az éves terveknek is tartalmazniuk kell az anyagi kihatású feladatok megjelölésén túl azokat a szervezési feladatokat is. amelyek a kitűzött célok eléréséhez szükségesek, azokat a várospolitikai alapelveket, amelyek az egész év munkája során vezérfonálul szolgálnak. — A távlati terv tehát a megoldandó feladatok nagysága és időbelisége vonatkozásában tágabb, de sokkal szerényebb, szűkebb a konkrét feladatok és módozatok részleteit illetően az éves tervekkel szemben. Mindkét tervre a problémák összetettsége, a komplexitás a jellemző. Jellemző továbbá, hogy a legszükségesebb anyagi alapok birtoklása mellett csak a tömegek, a városlakók aktív közreműködésével valósíthatók meg. Amelyik várospolitikai terv ez utóbbit figyelmen kívül hagyja, vagy nem kezeli kellő súllyal, a legkedvezőbb esetben is csak féleredményt mutathat fel. Erkölcsi. 92