Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - VITA - Enyedi G. Sándor: Idegenforgalom és várospolitika

KIIÍH IDEGENFORGALOM ÉS VÁROSPOLITIKA Az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1967-es esztendőt az idegenforgalom évének nyilvánította. Ezzel is fel akarja hívni a figyelmet a társadalmi élet ez igen fontos, teljes terjedelmében még csak ezután kibontakozó jelenségére. Az utóbbi évtizedben világszerte megnőtt a turisztikai és egyéb célokból utazó emberek száma. E körülmény gazdasági, politikai, erkölcsi vonatkozásait és hatását egyre inkább nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Korunk „modern népvándorlása" ez, amelynek célja nem a tartós helyváltoztatás, hanem a körülöttünk levő világ s a benne élő emberek megismerése. Kimondva vagy kimondatlanul ez az alapvető indítéka e mozgásnak még akkor is, ha az utazás pihenés, szórakozás stb. szándékából is történik. Az idegenforgalom mindenütt emelkedő tendenciát mutat. A felmérések, a szakmai becslések hosszú távra is e tendencia érvényesülését, sőt egyre fokozottabb érvényre jutását jósolják. A második világháború előtt az idegenforgalom az 1937-es esztendőben szökött fel legmagasabbra. A világháború alatt szinte a nullára esett vissza; sőt még a háborút követő egy-két esztendőben is stagnált. Miután a fő idegenforgalmi terület Európa volt (jelenleg is az), és a világháború a legnagyobb pusztítást itt okozta: e körülmény hatása a világ idegenforgalmának alakulására meghatározó jellegű volt. Az alapvető nehézségek elhárulásával szinte elemi erővel lángolt fel az utazási vágy: az idegenforgalom igen gyorsan maga mögött hagyta az 1937-es csúcsot. Ez Anglia, Franciaország, Svájc, Spanyolország esetében 1948-ban, Olaszország, Belgium esetében 1951-ben, Ausztriánál 1952-ben következett be. Magyarország több oknál fogva csak 1962-ben szárnyalta túl az 1937-es csúcsforgalmat a külföldi turisták fogadásában. (A belföldi idegenforgalom természetesen a fizetett szabadság, szakszervezeti kedvezményes beutalók, előnyös utazási lehetőségek stb. következtében már jóval előbb soha nem látott méreteket öltött.) A külföldi turistaforgalom Magyarországon 1937-ben 383 000 fő volt. 1962-ben 464 000 fő. (Ennek 21%-a kapitalista országokból.) De 1962-re a világháború előtti csúcsot Anglia 488, Franciaország 498, Ausztria 457, Jugoszlávia 453, Lengyelország 434 és Csehszlovákia 232%-kal szárnyalta túl. Hazánk helyzete és adottságai olyanok, hogy eredményesen felhasználhatók az idegenforgalom érdekében. A jelenlegi látogatottsági szintet messze magunk mögött hagyhatjuk. Bizonyíték erre, hogy 1962 és 1964 között a hazánkba turisztikai s egyéb idegenforgalmi célokból beutazók száma csaknem megháromszorozódott. 1966-ben 1,6 millió esetben keresték fel külföldiek országunkat és 1,4 millió esetben utaztak át Magyarországon. E hárommiliós lá6* 83