Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Árvay József: A fiatalkorúak bűnözése Békés megyében

A Btk. a büntethetőségi korhatárt 12. évről 14. évre emelte fel. Ez a büntetőjogi rendezés lényegében véve a társadalmi viszonyainkban bekövetkezett fejlődést is jelzi. Ezzel a rendezéssel azonban szükségszerűen emelkedett a gyermekkorú bűnelkövetők száma, mert a 12—14 éves korosztály a fiatalkorúaktól a gyermekkorúakhoz került át. Ezzel kapcsolatban bírálat tárgyát képezheti az a körülmény, hogy a büntetőjogi rendezést nem követte olyan nevelési reform, amely problémamentesen tudta volna biztosítani a 12—14 éves bűnelkövetők helyzetének megoldását. A büntetőjogi rendezés szükségszerűen utalta az iskolai hatóságok elé a bűnelkövető gyermekek magatartásának elbírálását, fegyelmi úton történő értékelését, és ebben a körben mintegy magasabb fórumként jön még számításba a gyámhatóság. Az iskolai fegyelmi lehetőségek azonban nem eléggé differenciáltak és jelenlegi formájukban még nem tudják biztosítani azt a visszatartó hatást, amit a Btk. miniszteri indokolása hozzájuk fűz. A gyermekbűnözés megelőzése és felszámolása azért is elsőrendű feladat, mert az ilyen gyermekek túlnyomó részt általános iskolai tanulók és magatartásuk dezorganizálja az iskolai közösséget, nem kellő hatású iskolai fegyelmező eljárás esetében pedig aláássa a pedagógusok tekintélyét is. Eszlelni lehet azt is, hogy a gyermekbűnözés igen sok esetben utánpótlást biztosít a fiatalkorú bűnözéshez, és számtalan esetben fordult elő, hogy a fiatalkorú bűnelkövető már gyermekkorában is követett el bűncselekményeket. Nem pontos statisztikai adat szerint 1964-ben 58, míg 1965-ben 73 gyermekkorú követett el Békés megyében olyan cselekményt, mely megvalósította valamely büntetőtörvény tényálladéki elemeit. Ha ezt a számot ahhoz viszonyítjuk, hogy a megyében kb. 60 000 általános iskolai tanuló van, akkor a gyermekbűnözést elenyészőnek érezzük, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők száma (csak akiket a bíróság felelősségre vont), hozzávetőlegesen 200—240 között volt évenként, akkor levonható az a következtetés, hogy a gyermekbűnözés jelenségét komoly társadalmi problémaként kell kezelni. A gyermekkorúak az esetek többségében a személyi tulajdon sérelmére követtek el lopást, kb. 50 esetben, 13 esetben pedig a társadalmi tulajdont károsították meg. Az elkövetők több mint 50%-a 12—13 éves volt, kb. 90%-a rendszeresen iskolába járt és több mint 50° o-a a cselekményt több társával együtt követte el. Az elkövetők kb. 98%-a szülői környezetben élt, az elkövetők többsége esetében a szülők együtt éltek és mindketten dolgoztak. Az elkövetés okai között a rendezetlen családi körülmények, a szülői ellenőrzés hiánya és a baráti környezet befolyása a szembetűnőbb. A fenti adatokból bizonyos következtetések is levonhatók, így különösen fel kell figyelni arra a tényre, hogy a gyermek bűnelkövetők túlnyomó része általános iskolai tanuló. Tapasztalataim szerint Békés megyében az oktatási szervek és a pedagógusok igen komoly segítséget nyújtanak a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szerveknek, a gyer43