Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Tábori György: Békéscsaba népi építkezése

19—20. század fordulójára végleg eltűntek annyira, hogy jelenleg már csak a békéscsabai, úgynevezett soproni tanyavilágban áll belőlük két tanyaépület, erősen átépített állapotban (1. sz. kép). A 19. század közepétől kezdődőan a deszkaoromzatú ház építése váltja fel a régi formát, amelynél még mindig megmarad a nádfedés. Ez a háztípus jellemzi a város paraszti lakóházainak ma is meglevő nagy hányadát, de a kornak megfelelő cserépfedéssel. A békéscsabai szlovák megnevezés szerint az a típus az úgynevezett podsztyenás ház, de még erre a típusra is járja elvétve a pletykaelejű megnevezés. Jellemzője a fedélszerkezetnek az oromfal felett kissé lecsapott vége, az úgynevezett „kiskanfaros" végződés, helyi elnevezés szerint sapka, „ . . . aminek csúcsán cifrázott faoszlopka emelkedett,"

1

2 alatta deszka oromzattal, amely sok esetben díszes kivágásokkal, a szegőlécek széleinek profilálásával egyik díszítőeleme a háznak. Ezt az előreugró tetőszerkezetet 3 darulábas faoszlop tartja, közüket deszka- vagy léckerítésű könyöklő tölti ki (2. sz. kép). A podsztyenás ház elejének ereszalját is faoszlopok tartják, közüket deszkából fűrészelt díszítés tölti ki. Szegényebb viszonyok között élő parasztcsalád háza ebben az időben nem épült podsztyenásan, bár kiskanfaros oromzatú, de az oromfal egyvonalba épül a homlokfallal (3. sz. kép), és a ház elejének ereszét sem tartják faoszlopok, nincsen tornáca (4. sz. kép). A tehetősebb gazdák vagyonuk hangsúlyozására barokkos homlokzatú, vakolatdíszes oromzatú lakóházakat építtetnek a 19. század 60— 70-es évei között (5. sz. kép). Az ilyen lakóház oromzatán az építés ideje vakolatból, domborúan forHáz ereszalja (4. kép) Ház elejének talpas oszlopai (6. kép)