Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 2. szám - Dr. Farkas József: A Várkonyi-mozgalom Békés megyében a századforduló idején
ítélik és a pénzbüntetések egész sorával marasztalják el. A földmívelők 11-es bizottsága, Várkonyi távolléte idején, a mozgalom összetartása érdekében megpróbálja újra kiadni a betiltott Földmívelőt. Szokolai István, aki a lap szerkesztője lett volna és Boros István, a lap bejelentett kiadója Mezőtúrra érkeztek, hogy megkíséreljék a kiadást. A polgármester azonban egyenesen a rendőrkapitányhoz vezettette őket, aki csak három napi étlen-szomjani elzárás és kínzás után engedte őket szabadon, öt évre kitiltva őket Mezőtúrról. 1 4 Várkonyi Istvánt elnémítva és a Felső-Tiszavidék földosztó mozgalmait vérbe fojtva a hatóságokat az agrárszocialista mozgalom gyökeres kiirtásának a gondolata foglalkoztatta. A megyei apparátusokat hónapokon keresztül a hírhedt 1898-as II. tc., vagy ahogy a nép nevezte, a „rabszolgatörvény", végrehajtása kötötte le. A törvény biztosította szigor mellett Perczel belügyminiszter a csendőrszuronyokat is készenlétben tartatta. A további izgatás „könnyen a törvényes rend és közbiztonság megtámadására vezethet" — figyelmeztette a megyéket egyik leiratában — éppen ezért a szükség esetén „teljes szigorral lépjenek fel... a szervezkedést úgy az egyes községekben, mint több községek közt, különösen pedig az országos egyesülést minden törvényes ezközzel megakadályozzák, s a mozgalom továbbfejlődését meggátolják." 1 5 A „rabszolgatörvény" és a osendőrszurony együttesen sem bizonyult hatásos eszköznek a nagyobb mozgalmi jártassággal rendelkező Békés megyei szocialisták ellen. Békés megyében a földmunkások mellett a kisgazdák egy része is szocialistának vallotta magát, közülük szépszámmal bekerültek a községi elöljárók soraiba is. „Orosházán alig van ma már munkás, aki magát szocialistának ne vallaná", 1 6 s az orosházi járásban is hasonló volt a helyzet a főszolgabíró jelentéséből ítélve. A járás földmunkásai létminimumot állapítottak meg. 1898-ban legerősebb volt a mozgalom a zömmel független szocialista befolyás alatt álló békési, szeghalmi és gyomai járásokban. A békési járásban „Le a rabszolga láncokkal!" jelszóval fogadták a rabszolgatörvényt és május l-ig nem kötöttek aratási szerződéseket. Munkás bizottságokat hoztak létre a munkabérek és a munkaidő megállapítására, a vezetők aratási szerződésmintákat készítetlek. A békési független szocialisták földosztó követelésekkel is felléptek, fejenként 2—3 kat. hold földet követeltek a községtől, a mezőberényiek pedig a közbirtokosság legelőjének a felosztását követelték. A békésiek fenti kérésükkel a belügyminisztert is fel akarták keresni, ezt onnan tudjuk, hogy a Várkonyi Istvánt kereső vidéki küldöttek közt letartóztattak egy Papp Mátyás nevű békési lakost is, akinél egy belügyminiszterhez szóló kérvényt találtak, amelyben a belügyminisztertől a községi földek kedvezményes áron való eladását kérték. Pappnál egy másik levelet is találtak, amelyben a proletár nemzetköziség és az osztályharc mellett tettek tanúságot, de érdekes módon ez a levél is a belügyminiszternek szelt. 1 7 A gyomai járásban is csak hosszas alkudozások után, közvetlenül az aratás előtt kötettek szerződéseket az aratók. A szeghalmi járásban pedig csak Pogány István, jeles független szocialista vezér letartóztatásával bírták szerződéskötésre kényszeríteni az arató munkásokat. A napszámosok különösen Füzesgyarmaton, Vésztőn és Körösladányban tartóz10
