Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Farkas József: A Várkonyi-mozgalom Békés megyében a századforduló idején

ez az aláírás áll: „Üdvözlet az orosházi 500 tagból álló földmívelő szakszervezet nevében".

5 A két kongresszus után a szervezkedés tovább gyorsult, a szervezetek önbizalma megnőtt, bátran mertek új árt szabni munkaerejüknek, amire a szervezkedésben, összefogásban rejlő erejük tudata ösztönzött. Az első, s egyben igen fényes fegyverténye az Alföld földmunkásainak az 1897-es aratósztrájk volt. Az 1897-es nagy aratósztrájkot igen gondos előkészítő munka előzte meg. A Békés megyei szervezetek igen készültek erre a lépésre. Nem volt ebben különbség köztük aszerint, hogy Várkonyit vallották-e vezérüknek, vagy az MSzDP-hez tartoztak. Szemenyei pl. így beszélt a budapesti kongresszuson: ,,Ha nem adják meg nekünk jogainkat, akkor meg fogjuk tenni azt, ami nem volt eddig, hogy a legnagyobb aratás idején nem fogunk aratni."

6 Csizmadia beszéde is országos visszhangot váltott ki, a Szentesi Lap így írt erről: „Csizmadia Sándor, az orosházi népszónok . . . retorikának hírét sem hallotta, de a természetes ész, s az a tudat, hogy neki igaza van, legyőzte a szónoklattan szabályait, meglepő hasonlatokkal élt beszédében, mikor a munkásnépet és a társadalom más osztályait hasonlítja össze, az ellentéteket az ő természetes logikájával olyan frappánsul helyezi egymás mellé, hogy a hatás hallgatóira rendkívüli."

7 A budapesti kongresszuson helyenként használt forradalmibb hang nem talált tetszésre a pártvezetőség soraiban, igyekezetük ugyanis arra irányult, „hogy a mezei munkáskérdést lassan, a társadalom megrázkódtatása nélkül kell megoldani."

8 A pártvezetőség sztrájkot elvető taktikáját is ismerve ki kell emelni a földmunkások érdemét az aratósztrájk előkészítésében. Az úttörő szerepet e kérdésben is az orosháziak és a Békés megyei földmunkások játszották. Várkonyi István aratási programjaival elősegítette a földmunkások számára az egységes feltételek megbeszélését. A főszerepet a robotterhek eltörléséért vívott harc játszotta, s hogy a szabott feltételeket be is tudták tartani, ez már komoly szervezettségre vallott, ehhez pedig a fő segítséget a Földmívelő és a ceglédi földmunkás kongresszus adta meg. Az aratási előkészületekről érkező hírek, a gyors mozgalmi fellendülés egyre inkább arra ösztönözték a hatóságokat, hogy a csendőrszuronyokkal biztosítsák a törvényességet. Vérfürdőket rendeztek a földmunkások megfélemlítésére, véres provokációval tiltották be a független szociáldemokraták Zentára tervezett kongresszusát. A Földmívelő, egy két anarchista ízű cikktől eltekintve, most is bátor harcosnak bizonyult. ,. . . . csak akkor vegyétek fel a munkát, ha az nektek, s nem a heréknek ad jobblétet — hirdeti — Győzd le gyilkos ellenségeidet, kik a híres magyar szabadság dicsőségére véled szemben és ellened a magyar Alföldön a zsandár világgal ostromállapotot teremtettek azért, hogy a régi zsarnok földesurak méltóságos világcsavargást űző heresarjainak agárra, paripára, kéjhölgyekre, fényűzésre, eszeveszett dorbézolásra elvegyék tőletek és társaitoktól a falat kenyeret, amelyek felhalmozódva milliókra rúgnak. S ti arató munkások meg csak koplaljatok, sanyarogjatok, mert másképp a tiszttartó kasznárok, kulcsárok és ispán csatlósaiknak nem találna majd dínom-dánomra annyi jutni, mint eddig."

9 8