Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Szabó Pál: Biharból-Békésbe

BIHARBÓL — BÉKÉSBE Biciklivel jártam Békés megyében legelébb. De nagyon régen. Az első világháború után pár esztendővel. Kőműves koromban volt ez, amikor Zsadányban dolgoztunk, s többek között rangos, módos házat építettünk. Ha jól emlékszem, Németh Istvánnak hívták a gazdát, aki házépítése mellett arról volt még nevezetes, hogy szenvedélyes vadász volt, és egy estén a felesége gém-paprikást főzött. S minket is meghívott vacsorára. Se azelőtt, se azóta nem ettem gémet. De nem is hallottam senkiről, aki evett volna. Elég az hozzá, hogy ... az akkori időkhöz mérve komoly, szép ház volt, amit csináltunk, és jól képzett, hozzáértő ács kellett. Hallottam már régebben a gyulai ácsokról, akik hírek szerint csaknem olyan jó szakemberek, mint a szalontai ácsok, hát így esett, hogy biciklire ültem és átkarikáztam Gyulára. Ácsok után érdeklődtem, és közben eléggé megláttam a várost, a várat, A vár merő romos volt, elhanyagolt, valami grófé volt (Wenckheim gróf?), de mégis, meg lehetett nézni, be lehetett menni a várudvarra, akit érdekelt. Ahogy bementem, balra volt egy nagy sötét terem, s benne némi derengés, hiszen az ablakok, vagy lőrések be voltak falazva. Alig tettem befelé néhány lépést, riasztó huhogás, suhogás, és az özönével kifelé röppenő denevérek majdnem lesodorták fejemről a kalapot. Ez az egyetlen, mindmáig élő régi emlékem Gyuláról. A másik meg az, hogy valóban megegyeztem egy áccsal, aki valóban kitűnően értette a mesterséget. Egyébként sváb volt és mint ember és szaktárs is kiváló, és csináltunk is olyan épületet, hogy a helyi öregek szerint, akik emlékeznek az építésre, megbírja addig, amíg Dunaújváros megbírja. S valahányszor elsuhanok ma is ezen épület előtt, látom, érzem, élem az akkori időket. Eszembe jut Gyula, meg a vár, meg" az ács, akinek sajnos, elfelejtettem a nevét. Egyébként az épületben van most a gyógyszertár. S nagyon érdekes, hogy ma is, mint akkor, amikor Zsadány—Sarkadon keresztül megyek Gyula felé, az az érzésem, mintha Sarkad bihari falu, Gyulának elővárosa lenne. A tájak jellegét és népeinek történelmét nemcsak földrajzi helyzete határozza meg, hanem a közelebbről vagy messzebbről reá áradó vagy belülről fakadó történelme is. Békésnek és Biharnak a történelme félelmesen azonos. Az egymásra utaltság szinte megszakíthatatlan. Azt hiszem, hogy a legérthetőbb példa erre az említett építkezési eset: Biharban kiváló kőművesek voltak, de kiváló ácsok már Békésben voltak. Persze, a