Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Dömötör János: Búcsú Kohán Györgytől

tásokkal három évtizeden át éltél és alkottad műveid gazdag sorát. Ez a festői hagyományokban gazdag város, a harmincas évek közepén, a nagy alföldi mester, az öreg Tornyai reszkető, de a fiatal művésztárs iránti gyöngéd szeretettel feléd nyúló kezével fogadott először. Az itt élők művészként becsültek, légkört, atmoszférát adtak művészetednek, öt alkalommal adott módot ez a város, hogy az évek során találkozhass művészetszerető közönségével, hogy kiállításon mutathasd be műveidet. És évtizedes albérleti hányattatás után ez a város adott emberi létre és művészi munkára alkalmas műtermet számodra, melynek öt évtizedet meghazudtoló gyermeki tisztaságú örömmel, oly nagyon tudtál örülni. Búcsúzik tőled a széles határ, az akácfák alatt megbúvó tanyák és dolgos népe, akik olyan közel álltak hozzád. Búcsúzik tőled a mártélyi Tiszapart,amelynek naplementéi színes gazdagságban tértek vissza aquarelljeiden és olajaidon. Búcsúzik tőled a körtöltés és a Tóalj, ahol a táj és ember lelkét kutató sétáidon annyiszor jártál. Búcsúzik a Vajda utca, ahol a parányi ablakon behulló gyenge, szemrontó fény mellett születtek remekeid. Búcsúzik a Szántó Kovács utca, ahol annyiszor vont aranykévébe, a reggeli kávéfőzés bensőséges szertartása közben, a felkelő nap sugara. Búcsúznak a város kövei, melyeken olyan határozottan koppantak lépteid, az otthonok falai, melyeken számos képed ad naponta megújuló élményt és búcsúzik a kövek, a falak mellett, az egész város, barátaid, tisztelőid, szívük minden szeretetével és fájdalmával. Fájdalmas tudni, hogy a kéz, mely meleg baráti kézfogásokkal kötött össze bennünket, hidegen pihen melletted. Fájdalmas, hogy nyílt, őszinte, nyugodt és bátor tekinteted nem néz többé ránk. Fájdalmas, hogy elárvult ecseted nem kever színt többé palettádon. Fájdalmas, hogy mindez a természeti törvény szigorú rendjével és erejével változhatatlan. De a fájdalom érzése mellett ugyanolyan bizonyossággal él és munkál bennünk annak a tudata, hogy nem mentél el egészen, hogy alkotó szellemeddel, műveiddel itt maradsz közöttünk és tovább élsz, hatsz a jövő nemzedékek szívében mindaddig, míg élnek emberek, akik szeretik a szépet, akiknek élményt nyújt a művészet, örökké. DB. DÖMÖTÖR JÁNOS 140