Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Elek László: Dr. Mata János egyik levele Kner Imréhez (Csokonai Békaegérharcának értelmezéséhez)

helyez kilátásba: „ezt a vén atyák, ha látják, ezért fejedre bocsátják tüzes anathémájok!" A ius gentium azonban nem jó fulladás ellen, a kronprintz már farkát is „hosszan bébotsátja", de ez sem segít. Még tán valahogy kiúszna, de „Egy ánglus rock volt nyakába, Bő mint a Japonica, Dugva vala kapatjába, Poézis s Rhetorika, E vólt legnagyobb terhére, Lerántá a víz mélyére". Kevés pokolibb szimbólumunk van „Litteraturánkban" ennél. Az, amire a vezetőemberek képességének kellene lennie, a szellem hatóereje, az a kapatzsebben vagyon, az is „ánglus rock". Megható példáit láthatjuk ennek, akár napjainkban is, mikoron vezetőemberünk, aki — mint maga mondta — „erre van nevelve is nemcsak hivatva" —, a legmagasabb eszményekről akar buzdítvánn beszélni — kiderül, hogy mindezekből csak annyit tud, amennyi korlátolt elméje utilista korlátai közé (hogy hedonistát ne mondják) beléfért. A többi a kapatja zsebében van, s le is rántja a víz mélyére rögtön. Minekutána pedig printz-ünk legkegyelmesebben „megfulladni méltóztatvánn véres tajtékot túr", „Éppen ott karacérozott óbester Pörtznyali úr, Elmereszti szemét-száját, Seggbe rúgja szép dámáját, s az Aulának hírt teszen". Mily örök aktualitású szimbólum ez is. Mit csinál a hadsereg békében? „Dámákkal karacéroz" — finoman mondva olyanokkal, az kiktől való butsuvétel s-be rúgás alakjában szokásos. Ez az óbester úrnak nem önálló vállalkozása, hanem olyan „etikett szabálymészig" gesztus, mint a kompliment. Parasztkonyhán tökmag a kaviár, mondá bodogult Kner Izidor. Bizonyos körökben farhoz Egy makáma-levél 127