Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Oltvay Ferenc: A simándi kincskeresők

A SIMÁNDI KINCSKERESŐK Ilyen kalandos üggyel még nem találkoztam, mint amelyet alább ismertetek a Szegedi Levéltár iratai alapján. A kelet-csanádi, ma Békés megyei Kovácsháza és környéke községei történetéhez való anyaggyűjtés során kerültek a kezembe a különös história iratai. A kincs mindig izgatta az emberek képzeletét, a gyors meggazdagodási vágy fűtötte a megszerzésük iránti törekvést. így volt régen is, így vian ez még ma is. Az 1830-as években híre kelt, hogy az Alföldön, Dombegyházán, vagy Okányban egy boltozati pincében mesés kincs van elrejtve. Azonban csak a „vas fű" segítségével lehet ráakadni. Vannak azonban a környéken olyan emberek, akik ismerik a helyet, csak a hivatalos dekrétum megszerzése van még hárta és a kincs harmad része a megtalálóé lehet. A hírről a legérdekeltebb hivatal, a Királyi Fiscus, az állami javak kezelősége is tudomást szerzett és Czigler József curiális fiseálist bízta meg az ügy elintézésével, Csanád megye Sándor Ferenc szolgaibírót és Szilvássy László esküdtet küldte ki. A bizottság a jelentését Makón 1834. július 14-én adta be, és két nap múlva a nemesi közgyűlésen is ismertették az akció eredményét. A bizottság ugyanis Battonyára szállt ki és ott folytatta le a tanúkihallgatást május 11-től. A szálak ugyanis Danszki Istvánhoz, egy 70 éves emberhez vezettek, akik Kövér Gergelynél, a kovácsházi pusztán gazda, azaz a birtok mindenese volt. A bizottság feltette a kérdést, „mikor és mi módon jöttél esmeretségbe gyöngyösi lakos Barkó András és István Testvérekkel és azokkal mi végre és mitsoda szövetségre léptél, add elő környülállásoisan? Danszki elmondta, hogy a kolera előtt, - tehát 1831 előtt - egy vagy két esztendővel Kovácsházáról bement Gyulára. A házához átjött a szomszédból testvérének, Jakabnak a felesége, aki közölte, hogy hozzájuk valamiféle idegen emberek érkeztek. Danszki az asszony kérésére átment, megismerkedett a Barkó tesvérekkel, akik előadták, hogy ők azért jöttek Gyöngyösről, mert hallották, hogy a tájékon valami elrejtett kincsről tudnak Danszkiék, ők azt „kiveszik", minthogy füvük van. Danszki állítása szerint elutasította őket, mondván nem hisz a vasfűnek és semmiféle kincsről nem tud. Az asszony is azt mondta az idegeneknek, hogy hagyják Danszkit, nem tud az semmit, majd az ura, - de az ,most Moldovában van. Danszkit a bizottság erősen faggatta és Danszki vallomásában számos ellentmondás is volt. Így tagadta, hogy többször is beszélt volna a Barkókkal és a megegyezésről sem tett említést. Mindez a Barkókkal való szembesítés során derült ki. Barkó András vallomása során elmondotta, hogyan is mentek Gyulára. 1828-ban, amikor húsvét tájban bort mért Gyöngyösön, két gyöngyösi vendége Kiss János csizmadia mester és Szepesi Imre kapás, beszéd közben előhozták, hogy Egerbe „valami elátkozott kincs" van a földben, de fű nélkül nem lehet felszabadítani. A Barkók is odahúzódtak, jelezték, hogy nekik van füvük, más vendégek meg nekik azt mondták, hogy Gyula tájékán van a kincs. Meg is egyeztek, ha megmutatják a helyet és ő „fel nem szabadítja" 2000 Ft-t fizet ezüstbe, ha pedig 12