Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig
zett, minthogy hiába kérte a helytartó tanácstól és a királytól „alapításától kezdve örökös maradhatása kegyelmes helybenhagyását", azt 1842-ig nem kapta meg. Dr. Bene Ferenc 1840. július hó 25-én a dékánválasztó orvoskari gyűlésen tette azt az indítványt, hogy az orvoskarral társult tagok (membra collegiata) tartsanak évenként 2 összejövetelt. Az egyiket Pesten minden év májusának közepén, a másikat váltogatva „valamelyik honi városban szeptember közepén". 3 0 Ezt a tervet fejlesztette tovább Kubinyi Ágoston, majd pedig Bugát Pál, aki egy ennél szélesebb körű természettudományi társulat szervezését ajánlotta. A gondolatot menten magáévá tette és felkarolta a Pesti Hírlap is. Szívesen adott teret lapjában a tervezéseknek, és lelkiismeretes gondossággal közölt beszámolókat a két féle szervezkedés helyzetéről, a munkálatok sikeréről, a vándorgyűlések lefolyásáról. Mint az Iparegyesületnél, itt is külföldi példák adták az impulzust. A meginduló polgári fejlődéssel és az abszolutisztikus uralkodási forma eltűnésével párhuzamosan az Európa felé történő kitárulkozás járt együtt, s ez a külföldön már jól bevált intézmények sajátos viszonyaink közé való átültetésének buzgó törekvését eredményezte. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésének ötletét a német Okén tanácsnok 1822-ben Lipcsében szervezett egyesülete adta, amely ekkor mindössze 13 tagból állott. A következő években aztán Halle, Würzburg, majd a Majna melletti Frankfurt, Drezda, München, Berlin, Heidelberg, Hamburg, 1832-ben pedig Bécs fogadta be a mindegyre növekvő számú egyesületet, és tette országos intézménnyé a vállalkozást. Bécsben már Németország különböző vidékéről összesen 418 egyesületi tag gyűlt össze, kik között 33 magyarországi is volt. A társaság létszáma aztán tovább nőtt, s 1840-re már 600 fölé emelkedett. 3 1 A német orvosok és természetvizsgálók egyesületének tapasztalatai ékes bizonyságot adtak arra nézve, hogy nem elég „a gyülekezetet csupán és kirekesztőleg a társult tagokra (membra collegiata) szoríttatni". Ez ugyanis azt jelentette volna, hogy „még csak a sebészi és gyógyszerészeti két osztály is mindaddig kizárva maradna, míg az orvoskarba foglaltatására engedelem nem érkeznék", már pedig mindezek, mind pedig más természetvizsgálók kizárása az egyes tudományágak közös érdeke szempontjából is sérelmes és megengedhetetlen lenne. Az első pesti értekezletet lelkes hangon köszöntötte a Pesti Hírlap. „Ne zavarja a kezdeti kis létszám a csoportot — figyelmeztetett a szerkesztő — ne riadjon vissza a szervezéstől! Legyen bizodalommal polgárosodásunkhoz. Hazánk bármelly városa, Pest is szerencséjének tartandja, ha nem olly fényesen is, mint Bécs avagy Berlin, hogy az egyesületet nyílt karokkal, magyar vendégszeretettel s azon figyelemmel, mellyet a polgári társaság leglényegesebb viszonyaira olly nagy fontossággal bíró tudomány az észnek, műveltségnek s közjónak érdekében méltán igényel — fogadja". 3 2 A május végi (29—30—31-én tartott) első közgyűlés, bár dr. Schoepff szerint nem valósította meg sem Bene sem Bugát eredeti tervét és elképzelését, mégis „érvényre juttatta a kívánt szellemet". Nem. kellett szégyenkeznie a létszám miatt! 180-an vettek részt azon, átérezve a „személyes ismeretség és tapasztalatátadás" fontosságát, s felbuzdulva a 12
