Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig
mentes „romboló szertelenségektől" és nevetségesnek ható csinálmányoktól, mégis több évtizeden át szabott irányt a magyar tudományos szóhasználatnak, míg végül újabb alapokra kellett fektetni a természettudományos műnyelv megteremtéséért vívott nyelvészeti harcot. Szabó József „Magyarítás a természettudományokban s különösen annak gyakorlati jelentősége" címmel 1861-ben tartott akadémiai előadása indította meg ezt, s eredménye Bugát főművének elvi elítélése s a neves tudós visszavonulása lett. 1 7 A nyelvészettel is foglalkozó két tudós mellett különösen Reisinger János, az állattan tanára, mint tudományának elismert kutatója és művelője és Bene Ferenc, az orvosi kór- és gyógytudomány tanára vívott ki magának nagyobb dicsőséget. Utóbbinak latin nyelven írt 5 kötetes gyógytani munkája „adatainak roppant bőségénél fogva az olasz és orosz egyetemeken is feltűnt". 1 8 Itt kívánunk még két tudóst felemlíteni, akik bár műveiket Benéhez hasonlóan latin nyelven írták, tudományos tevékenységükkel jelentős mértékben előrébb vitték a magyar természettudományos kultúrát: Lenhossék Mihály, a külföldi tudományos körökben is tisztelt élettani értekezések írója és a pozsonyi származású Sadler József, a botanika nagyhírű tanára, akinek ezirányú érdemeit több növénynek róla történt elnevezésével tisztelte meg a természettudomány. Mindannyian szívesen dolgoztak a Bugát Pál és Toldy Ferenc által szerkesztett, 1831-ben megindított Orvosi Tárba, amely az 1841-ben megalakult Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek ugyanúgy szócsöve lett, mint az ugyanekkor létesült Természettudományi Társulatnak és a működését 1842-ben megkezdő budapesti királyi orvosegyesületnek. Mindhárom egyesületet erős szálak fűzték az egyetemhez, amely fontos feladatának érezte, hogy elősegítse a fiatal orvosok és a kiváló tehetségű egyetemi hallgatók 1—2 évre szóló bécsi stipendiumának megszerzését s a legjobbak bécsi egyetemeken való iskolázását. A magyar nyelvűségért vívott harc 1848-ban érte el teljes diadalát. A latin és német tannyelvet ekkor váltotta fel a magyar, bár az abszolutizmus korában néhány éven át németül is tanítottak az orvoskaron. (Czermák, Langer, Brühl.) A reformkor természettudományokat népszerűsítő egyesületei 1841 a reformkor életében azzal vált igen jelentős esztendővé, hogy ekkor indult meg Kossuth lapja, az első igazán színvonalas magyar újság: a Pesti Hírlap. Bátor reformpolitikát folytatva, hamarosan maga mögé sorakoztatta fel az ország haladó erőit, s döntő módon befolyásolta a magyar közvélemény balra tolódását.. Gyorsan reagált az eseményekre, és eleven stílusú vitázó vezércikkeivel lendületet adott a polgári átalakulásért vívott harcnak. Felkarolt minden életrevaló törekvést, irányt szabott a politikai életnek és gondolkozásnak, s elősegítette a nép felszabadulását. Igazi vitafórum lett. Kifejthették benne nézeteiket mindazok, akik felelősséget éreztek a magyar politikai és társadalmi élet jelene és jövője iránt. Már mindjárt második számában fontos felhívást közölt: „egy hasznos ismereteket terjesztő társulat" megalapítására Almási Balogh Pál, 19 aki a felnőttek oktatásának ezt a szép elképzelését, mint „a felvilágosodás 8
