Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Beck Zoltán: Békés megye népe a szabadságért

és mutatja be a művész 13 alkotását. Ezt követően a negyedik és az ötödik terem a megye XX. századi történetét mutatja be, Áchim L. András parasztmozgalmától kronologikus sorrendben napjainkig. IV. A látogató közönség A rendezési munkák sok-sok izgalmán túl a legizgatóbb az volt, hogy hogyan fogadja majd a közönség a kiállítást. Különösképpen számunkra, akik nap mint nap benne élünk, és szeretnénk, ha sok másnak a figyelmét is ráirányíthatnánk a megye harcos múltjának és fejlődő jelenének nagyszerűségére. A kiállítás megnyitása óta több mint egy év tolt el (1964. október 3-án nyílt meg). Van tehát mód arra, hogy az eltelt idő megfigyelései alapján néhány tapasztalatot rögzítsünk tanulság végett. A múzeumi statisztika szerint - egy évet véve alapul - a kiállításnak mintegy havi 2500 látogatója van. Ezzel a számmal meg lehetnénk elégedve, mert megfelelő érdeklődést mutat. Meg lehetne azonban sokszorozni ezt a számot, ha a múzeumlátogatók részére megfelelőbb körülményeket biztosíthatnánk. Ne gondoljunk másra, mint arra, hogy a múzeumot nem lehet fűteni, és emiatt a téli hónapokban aránytalanul csekély a látogatottság. A látogatók számát növelte a viszonylag sok (egy év alatt mintegy 200) csoportos látogatás. Örvendetes azonban látni, hogy az ilyen alkalmak eredményeként sok fiatal egyénileg is rendszeres látogatójává válik a múzeumnak, és jegyzeteket készítve tanulmányozza a kiállításokat. A vendégkönyvek bejegyzései arról tanúskodnak, hogy a kiállítás egészében is, részleteiben is megnyerte a közönség tetszését. Sok sok bejegyzés mondja egyöntetűen, hogy ilyen színvonalon álló kiállítás nem volt a megyében. Gazdagnak tartják az anyagot, tanulságosnak és nevelő erejűnek a mondanivalókat, és művészinek, ízlésesnek, korszerűnek az elrendezést. Sokan távoznak azzal, hogy nem is gondolták volna, hogy Békéscsabán ilyen is lehet. V. A kiállítás néhány tanulsága A kiállítás megnyitása szakmai körökben is élénk érdeklődést váltott ki, és Békéscsaba több országos tanácskozás színhelye lett. Ezek közül elsőnek a legújabb korral foglalkozó múzeológusok, helytörténészek, levéltárosok országos tanácskozását rendezték meg 1964. november 10-12-én. A tanácskozáson az ország minden megyéjét képviselve mintegy hetvenen vettek részt és vitatták meg a kiállítás tapasztalatait. Az elhangzott hozzászólások elvi és gyakorlati szempontból értékelték a kiállítást. A munka legfőbb érdemének a komplex módszer következetes alkalmazását tartották, mely eddig csak nyomokban érvényesült egyes kiállításokban. Itt mint az egyik felszólaló megjegyezte -, nem.sak nagyban és egészében jól sikerült a módszer alkalmazása, hanem az apró megoldásokban is. Nézete szerint fejlődést jelent ez a múzeum „nyelvezetében", hiszen ez az újszerű kifejezésmód újszerű hatásr gyakorol a látogatóra. Merésznek és szépnek tartják a megoldásokat, de természetes az is, hogy mint újszerű módszernek, csiszolódnia kell még a jövőben az elkövetkező kiállítások tapasztalataival. Nagy pozitívumnak tartották a tanácskozók azt is, hogy •a kiállítás a történelmi kérdéseket marxista igényességgel tárgyalja, és jól exponált részletei nem szülnek aránytalanságokat. Ennek a kiállításnak is, mint annyi másnak, gyengeségeként mutatkozik a legújabbkori anyag elszíntelenedése. Ez szembetűn'" különbság az egyes korok között, és a legújabb korral foglalkozók még nem találták meg a módját, hogy ez a szint50