Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Krupa András: Jegyzetek a televízió és az ismeretterjesztés kölcsönhatásáról

JEGYZETEK A TELEVÍZIÓ ÉS AZ ISMERETTERJESZTÉS KÖLCSÖNHATÁSÁRÓL Emlékszem, amikor 1953. júniusában az újságban olvastuk a hírét, hogy Magyarországon is megkezdik a televízió elvének, majd gyártásának a kísérleteik, újjongva ugrottunk a kollégium udvarának zöld gyepéről, és körtáncot jártunk. Érettségire készültünk, a tanulás szünetében hozták oda az újságot, a távolbalátást csak hallomásból ismertük, de már mint a kultúrforradalom legnagyobb technikai csodáját ünnepeltük. Néhány év múlva már kísérleti adást sugárzott (helyesen és logikusan nem vártak a hazai kísérletek eredményére, abba beletelt volna egy pár esztendő), a hatvanas évek elejére pedig az egész országot behálózta a televízió. A technikai csodából valóság lett. Mégis nagyon sok népművelő, ismeretterjesztő kesernyés, szkeptikus kijelentéseket tesz: „A tv versenytárs!" „Mindenki otthon ül a televízió mellett." „Egyre kevesebb embert érdekel ma a mozi, a színház, a könyv és az ismeretterjesztő előadások." „Minek is menne, egyszerre mindent megkap a tévéből". Ezek a mondatok mindennaposak, noiha - érzésem szerint - sokkal hitelesebben hangzottak volna a televízió elterjedésének kezdeti időszakában. Akkor a népművelők nagy részét sokkos, pánikszerű riadalom járta át, egyes kulturális intézmények tönkremeneteléről jósolgattak. Azóta eltelt pár év, kiderült, hogy „nagyobb baj" nem történt, csupán egy új népművelő-szórakoztató forma követelt helyet. Közben a televízió vezetősége országos ankétot is szervezett, amelyen egybehangzóan nyilatkoztak a tv népművelést segítő szerepéről. A televíziónak előnye és persze korlátai is vannak. Versenytárs és vetélytárs is egyben. Kialakult viszonylagos helye és értéke is. Véleményem szerint az ismeretterjesztés legsokoldalúbb eszköze, a könyv után sorrendben a helyezés - távlatai és lehetőségei miatt - a televíziót illeti meg. Nagyon ifjú népművelő ág, a csecsemőkor problémáival küszködik, de a jövőben a tudás megszerzésének hagyományos segítőtársai mellett előkelő helyet harcol ki magának. Mivel nincsenek kialakult módszereink, idegenkedünk tőle. Ugyanakkor sokan még mindig a televízió térhódítása előtti szituációban gondolkodnak. Az ismeretterjesztés hagyományos formája - uralkodó jelleggel - a puszta szóközlésen alapuló előadást tekintik. Nem veszik észre, hogy ez a prelegáló forma a megfelelő szemléltető eszközök hiánya miatt - szükségmegoldás. A korszerű ismeretterjesztés, az aktuális tartalom mellett, mindig ragaszkodott a korszerű közléshez, hogy a hatékonyságát, a gyors megértést növelje. Sőt, nem egyszer az új kulturális vívmányok elterjedését is segítette. Az első magyar kisfilmet az ismeretterjesztők inspirálására gyártatták. Az Uránia Tudományos Színház táncról szóló előadásának illusztrációjaként készítették. És oly nagy leleményességgel, hogy nemzetközi sikert aratott. Tehát a mozgófilm a megjelenésétől kezdve az ismeretterjesztő rendezvények egyik fő szemléltető eszközévé vált. Ugyanezzé lehet a televízió 36