Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

Szabó Pál: SZIVÁRVÁNYERDÖ (Szépirodalmi könyvkiadó, 1966.) „A falu, a falu, a falu" Amilyen egyszerű, szerény, halk a falu a vonat ablakából vagy a falun átrobogó kocsiról, éppen olyan zsongó, harcos, lármás belülről... Teljes bonyolultságában, ... az élethez és az országhoz való viszonyában egyszerűen megírhatatlan a falu" — vallja Szabó Pál (Nyugtalan élet). „Hiszen a falu szédületesen nagy tenger, s ahány ember él a faluban, ugyanannyi világ, s ez a sok világ megmérhetetlen. Olyan novella kellene — állítja fel önmagával szemben a követelményt, — amelyben benne van ennek a tengernek a mélysége, mint ahogy az ég, a föld, az emberi arc benne van egy tükörcserépben" (öszi szántás). Ennek az írói feladatnak a megoldására törekedett Szabó Pál harmincöt esztendős novellaírói pályafutása során, amelynek legjellegzetesebb alkotásait fogta két kötetbe Szivárványerdő c. nemrég megjelent elbeszélésgyűjteménye. Első novellája, „Emberek ,a ködben" Móricz biztatására íródott a Nyugat c. folyóirat számára, és novellái azóta mindmáig hírt adnak folyóiratok hasábjain, kötetekbe gyűjtve a falu életéről. Novelláinak hőse a falu, úgy, ahogy van, a maga természetes valóságában, örömeivel, nevetéseivel, sírásaival, tragédiáival. Az ő faluképe nyugalmasabb bensőségesebb, mint Móriczé. A falut nem ábrázolja sötét tragédiákkal. A tragikum feloldódik novelláiban. Az ő világában nincsen kibírhatatlan sors, emberei élik egyszerű életüket, „ahogy lehet". — Sajátos paraszti realizmus az övé, amelynek ábrázolásmódjában békésen megfér egymás mellett, sőt egymásba játszik keserűség és humor, lázadás ós idill, tragikum és komikum. Könnyed, olykor idillikus, vagy éppen anekdotizáló elemekkel színezett ábrázolásmódja nem kendőzi el a szegényparaszti valóságot, nem veszti el a mélyebb, belső konfliktusábrázolás lehetőségeit. Novellái magukba rejtik a konfliktusokat, tragédiákat, ahogy a falusi ember sem üti dobra búját-baját. A szinte talajtvesztett Béresasszony legendája c. novella ősi babonákkal, idilli mozzanatokkal átszőtt története pl., az „átkozott béressors" keserű rajza, tragédiákkal teli, fojtott levegőjű világ, amelyben „nyolc bérescsalád él egyetlen konyhán", ahol „egyebet nem adhatnak a béreslánynak, csak nevet", ahol „nem mondhat a magáénak Fekete Ferenc az ismerős mezőkön, szántásokon, árokpartokon tenyérnyi földet, egyetlen rögöt" sem, ahol ..még a csudák iis ritkán, nagyon ritkán látogatják meg a béresházakat". A gyűjteménybe szedett novellák sokszínű képet adnak a Berettyó, a Körös menti falvaik, a tiszántúli parasztok mindennapi életéről. — Hangot kap az egykori szegényember-sors kietlen zordsága, az a rideg paraszti világ, amelyben árverést doboltatott a bank a szegényparaszt házára (Üj krajcár), amelyben Tapasztó Péter édesapja fejfáját veri széjjel, hogy meleg szobát és levest teremthessen gyermekágylázas feleségének (Tapasztó Péter fejfája). Képek villannak fel a falusi lányok, legények életéből, arról, hogyan szoktatja a sivár paraszti sors a marokszedés nehéz mun139