Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

A következő előadást Dr. Pölöskei Ferenc tartotta, címé Az agrárszocialista mozgalmak helye népünk történetében (A szerző az ELTE docense, kandidátus.) Az agrárszocialista mozgalom a magyar történelem sajátos jelensége. Sehol máshol Európában nem volt ehhez hasonló megmozdulás. Kialakulását sajátos politikai íejlődésük, mindenekelőtt a kiegyezés tette szükségszerűvé, amely konzerválta a feudális maradványokat, s elodázta a társadalmi és nemzeti ellentétek megoldását. A századfordulón Magyarország közbülső helyt foglalt el Nyugat- és KeletEurópa között. Nyugaton már, keleten még nem alakulhatott ki forradalmi helyzet. Nálunk az agrárproletariátus meglepően gyorsan reagált a munkásmozgalom eszméire. Ezt több tényező is magyarázza: A mezőgazdasági munkásság kettős tehertételt hordozott. A kapitalista kizsákmányolás mellett továbbéltek egyes feudális jellegű szolgáltatások is. Egyes vidékeken — többek között épp itt a Viharsarokban — jelentős volt a mezőgazdaság amerikai utas fejlődése is, mely pozitívumai mellett épp a parasztságnak már 1848 előtt iis meglévő bomlását mélyítette el, s taszította egyes rétegeit a teljes elszegényedésbe. Az eszmék gyors befogadását elősegítette az is, hogy a mezőgazdasági munkásság jelentős mozgalmi tapasztalatokkal rendelkezett. Az 1848 után kialakult olvasókörök a forradalmi hagyomány őrzői voltak. Tevékenységük a tagosítások vagy a 60-as évek parasztmozgalmai idején közvetlenül kapcsolódott 48-hoz, s szervesen illeszkedett a jobbágy kor utó történetébe. A 80-as évek végén azonban új követelések jelennek meg, melyek a parasztságnak a Függetlenségi Párttól való elszakadását jelzik. Az olvasókörök alkalmatlanok voltak önálló politika kialakítására, ezért a 90-es évek elejére többnyire felbomlottak. A 90-es évek elején megalakuló új földmunkáskörök programjára a demokratikus és szocialista követelések eggyé ötvöződése, 1848 és a munkásmozgalom összekapcsolása a jellemző. Szinte szimbolikus jelentőségű az orosházi munkáskör zászlója, melynek egyik oldalára 48 polgári jelszavát (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség), másik oldalára viszont már a munkásosztály követelését (8 órai munka, 8 órai szórakozás, 8 órai pihenés) írták. Mindez egyúttal azt is bizonyítja, hogy a munkáskörök — szakítva a Függetlenségi Párt jobbraforduló törekvéseivel — országos feladatok megoldásáért szálltak harcba. Az agrárszocialista mozgalmak fejlődésében három fázis különböztethető meg: I. 90-es évek eleje: A mozgalom Békés, Csongrád és Csanád megyékre terjed ki. A munkásmozgalommal való kapcsolatból következő szocialisztikus vonások, s az erős politikai tartalom jellemzik. II. A 90-es évek második fele: A mozgalom kiszélesedik: egyrészt Várkonyi szervezése nyomán bekapcsolódik a Nyírség, másrészt csatlakoznak a földdel rendelkező parasztság egyes rétegei is. Ezzel párhuzamosan a demokratikus követelések kerültek előtérbe. (Az SZDP opportunizmusának is része volt ebben.) E szakasz jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy megmutatta a birtokos parasztságban szunnyadó forradalmi erőt Az uralkodó osztály erélyes közbelépése — az 1898. évi rabszolgatörvény — sikerrel járt: a mozgalmat szétverték. A parasztok különböző vallási szektákban kerestek menedéket. III. 1905—06: A mozgalom tovább szélesedik: bekapcsolódik a Dunántúl, sőt a mezőgazdasági cselédség is. Az SZDP, melynek minden erejét felemészti a választójogi küzdelem, a mandátumokért folytatott harc már nem képes irányítani a mozgalmat. Az uralkodó osztály azonban végképp elnyomja az arató- és cselédsztrájkokat. A mozgalom 1906-tal véget ér, később azonban (1919, 1945) új, magasabb 131