Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 3. szám - TÉNYEK DOKUMENTUMOK EMLÉKEK - Filadelfi Mihály: Régi mesterek kezenyoma
68 követelésében ugrott nagyot, ugrott akorát, hogy nekünk őt a kellő ismeretekben tüstént utóiérni lehetlen. Ezen körülmény nem mentségünk a jelenre, de egyúttal éles sarkantyúnk a jövőre, ha csak azt nem akarjuk, hogy a törvény által célzott általános szellemi haladásnak inkább különcei, semmint emelői legyünk. Érezzük-e a sarkantyút, törekszünk-e ismeretek után, akarunk-e a haladás emeltyűi lenni? Ezekre tettel felelünk, megalakítván egyletünket, melynek egyik célja hiányos ismereteink bővítése." Ez lenne tehát a fa egyik ágán: előadások, felolvasások, könyvek és folyóiratok ismertetése, az új pedagógiai eredmények meghonosítása. „De itt sem állhatunk meg — olvassunk tovább — mert a nyereményekből újak nőnek: a tanügynek, önérzetünknek s társadalmi helyzetünknek szükségképpeni emelése." Am a másik ág sem kevésbé fontos, mert az „az egymás iránti egyenlőség élénk érzetének" szellemében való nevelés szükségességét jelenti. Az alakuló gyűlés jegyzőkönyvileg is elismerését fejezi ki az elnök gondolataiért, akinek beszédét teljes terjedelemben közölte a Néptanítók Lapja is, de az 1870. évi február 12-i jegyzőkönyv keserűen jegyzi meg, hogy „lényegesen elferdítve". A viták egyre élénkebbek, termékenyebbek lesznek az évek folyamán. Minden aktuális nevelési kérdés terítékre kerül a dolgozatokban, előadásokban, ismertetésekben. A hat év alatt mintegy 80 előadás hangzott el, s a jegyzőkönyvek hagyományos szövegezése, hűvös tárgyilagossága alól is kisüt olykor-olykor valami forróság, mélyen emberi szenvedély, amikor egy-egy munkáról teszi meg bejegyzését a jegyzőkönyv vezetője. A jegyzőkönyvek több ember kezenyomát őrzik, de szellemük egységes. Nem forradalmárok ezek a tanítók, a kiegyezést is elfogadiák láthatóan, és kerülik a hivatalos művelődéspolitikkával való szembekerülést, ám ennek ellenére haladó, pozitív az együttműködésük, mert keresik az adott körülmények között a leginkább célravezető pedagógiai módszerek kialakításanak lehetőségét. E célravezető módszerek kialakításának érdekében — heves vitákban olykor! — alakítiák egymás nevelői karakterét. Érdemes lenne végigtekintetni az előadások címein, de csak néhányra szorítkozzunk legalább: Az előadások nagyobb része didaktikai jellegű, pl.: „Ének és annak tanítása", ..A földraizi tanmenetről", „A métermértékek ismertetéséről," de egvéb, érdekesebb témák is terítékre kerülnek. Élénken foglalkoztatia őket koruk iskolarendszere, ni.: „Néhány szó az ismétlő iskoláról", ,,Az ismétlő iskola helyi szempontból", de előadás hangzik el „A népiskolai könyvtárakról" is, és ilyen alapvetően fontos kérdés is izgatia őket: „Milyen eszközök által szerezhet a tanító tekintélyt a társadalomban?" Igen. érzékenyen reagáltak a hallgatók Droppa Gyula: A tanító magánéletéről c. értekezésére: „Ezen munka megjegyzéssel vétetett tudomásul, hogy különösen a fiatal tanító inkább a svakorlati életből válasszon tárgvat az értekezéshez (s ne tegye a gyűlés türelmét próbára erkölcsi lecke által)." Igen sokszor merül fel a gvűlé<?eken a népművelés és a felnőttoktatás ügve is. Vitatkoztak azon is. hoev ..Gvakorlati ügyesség vagy elméleti képességre fektessék-e a fősúlyt? Megtárgyalták, mi legyen az álláspontjuk az iskolalátogatással kapcsolatban, s arra a megállapításra jutottak, hogy hasznos és szükséges egymás óráinak látogatása is. Témája miatt érdekes előadás a „Némely ellenvetések a korai vallásos nevelés ellen" c., s igen pozitív lépés követi Csarejs Györgynek A néptanodai tanításnak a szülők is jelentékeny 122