Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 3. szám - TÉNYEK DOKUMENTUMOK EMLÉKEK - Dr. Gábris József: Vajda Péter erkölcsi és pedagógiai elveinek aktualitása
kába juttassam azokat. E munkám között ére hozzám meghívástok. Elszántam magamat: isten parancsának vevém, hogy a legközelebbi utat vegyem a hatáshoz. Ekkor történt, hogy Budának ékes hegyein meglepe az ábrándozás, megnézém kedves helyeimet melyeket el keilend hagynom, az ormokat, a tornyomló felhőket, melyek nemsokára a hegyek helyét lesznek kénytelenek pótolni." 1 Ekkor írta a Földhöz c. versét, amelyben megfogalmazta célját, melyet maga elé tűzött, amikor Szarvasra jött. Ez pedig az emberek tanítása, az ifjaknak áldozatos honpolgárokká való nevelése. Felismerte hivatását, engedelmeskedett lelkiismerete parancsának, és rászánta magát a nevelés nagy munkájára. 1843. október 27-én tartotta Szarvason székfoglaló beszédét, amelyen nagy lelkesedéssel szólt a nevelői hivatásról. Megjelenése a vidéki kisvárosban szuggeráló és bizalomkeltő volt. „Élt benne valami — írja Széchi Károly — ami többet ért a céhbeli pedagógusok apró fogásainál." Beszédében elmondja, hogy tudatában van a rögös pályának, amikor Szarvasra jön. Nagy hegyeket és völgyeket, amelyeket síksággal keilend fölcserélnem, és látám hozta őt, amikor ide költözött. Tele van elhatározással, bízik, hogy eszmét tud hirdetni, mellyel hat, tettekre serkent. Bízik, hogy egymásra talál ő és hallgatósága, és eredménye lesz munkálkodásának, melyre lelkesedéssel készült fel. Székfoglalójában az igazság szinte fanatikus keresését, a jog kiterjesztésének szükségességét, az erkölcsiség ápolását, az ember testi-lelki kiművelésének szükségességét, a természet rajongó szeretét hirdette. A felvilágosult ember határozottságával mondja, hogy „fejem első és utolsó gondolatja" jog és igaz. Legyen bármi kevesem is e világon, nem bánom, csak ezen öntudatom maradjon meg, mely által gazdag vagyok, és nincs az egekben, nincs a föld hátán olyan kincs, min ezt beváltanám." 2 A polgári egyenlőséget vallja, amikor hirdeti, „a természet egyenlő szeretettel alkotá gyermekeit, és nem jogoza fel senkit kényuraságra, és nem alacsonyíta le senkit rabszolgává." 3 Elítéli a kétszínűséget. Azt kéri hallgatóitól, hogy amilyen a külszínük, olyan legyen belső erkölcsük is. „Legyen az ember önállású", legyen mindenről véleménye, abban semmi ne ingassa meg, meggyőződését semmi áron ne adja el! Tudatában van, hogy az igazság kénytelen még elnémulni, mert hiszen sokan ki vannak még rekesztve a jogból. Az vallja, hogy szükség van a társadalomban olyan emberekre, kik az igazság után kutatnak, és ha megtalálják az emberek elé terjesztik azt, lándzsát törjenek mellette, és zászlaja alá gyűjtsék a boldogulni kívánó embereket. Meggyőződéssel jelenti ki: „Keresni és hirdetni fogom az igazat, terjeszteni a jogot." Gyűlölni fogja az álhamisságot és álműveltséget. „Elvem, melyet magamnak kitűzék, melyet lángbetűkkel írtam agyam közepében a szívem falára", az igazság."" Tudja, hogy akadályokkal kell megküzdenie, mert nagy az emberekben a tespedési hajlam, sok a rosszakarat és az előítéletek száma. „Mindezekkel megküzdeni és győzni — nem mindennapi szerencse a nap alatt", de ő vállalja. Fanatikusan hirdeti az igazságért vívott harc nagyszerűségét. „Nem elég felfedezni és tanítani az igazságot, hanem gondoskodni kell, hogy az igazság gyümölcsöt is teremjen, melynek édes nedvéből egyesek és a tömegek szívhassanak hasznot, élvet." 5 111
