Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - VITA - Sass Ervin: Kialakíthatja-e a gondolkodásmód kényelmességét korunk csodája, a televízió?

KIALAKÍTHATJA-E A GONDOLKODÁSMÓD KÉNYELMESSÉGÉT KORUNK CSODÁJA, A TELEVÍZIÓ? A Békési Élet első számában olvastam dr. Krupa András „Jegyzetek a televízió és az ismeretterjesztés kölcsönhatásáról" című írást. Részletezően elemezte, hogy mennyiben versenytársa és mennyiben vetélytársa a televízió az ismeretterjesztésnek, végül arra a helyes következtetésre jutott, hogy „a televízió műveltséggyarapító jellegét az ismeretterjesztőknek figyelmesebben kell tanulmányozniuk, és munkájukban még alaposabban és körültekintőbben kamatoztatniuk." E cikk olvasásakor merült fel bennem egy régebbi keletű vita, melyet két esztendővel ezelőtt a Társadalmi Szemle kezdeményezett „A szocializmus, korunk tudományos, tenchnikai forradalma és a mai ember" összefoglaló megjelöléssel. Ebben az eszmecserében bőven esett szó és különböző érvek, ellenérvek hangzottak el a televízió és a művelődés kapcsolatáról, a televízió hatásáról a kulturális fejlődésre; arról, hogy a televízió műsora, s egyáltalán: a televízió léte a házhoz szállított ismeretek és művészi élmény" útján „a gondolkodásmód kényelmességét is kialakíthatja" — mint azt az egyik hozzászóló állította. Ez a látszólag világosan érthető és logikus megfogalmazás azonban — ha alaposabban elemezzük — már nem lesz annyira világos és következtetése sem olyan logikus. A probléma közben mit sem öregedett, érvek és ellenérvek egész arzenálját gyűjtötték már össze a szembenálló vitapartnerek igazuk bizonyítására. A „házhoz szállított ismeretek és művészi élmény"-ről beszélők lényegében elutasító vagy legalábbis helytelenítő álláspontja, s következtetése „a gondolkodásmód elkényelmesedéséről" inkább tűnik indokolatlan vészharangkongatásnak, mint realitásnak. Hozzá kell tenni azt is, hogy az ilyen nézetet hangoztatok a házi ismeretgyűjtéstől, szórakozástól, melyet a tv nyújt — az emberek közösségi életének fejlődését is féltik, óva intve a kispolgári befeléfordulástól, családi elzárkózástól. Ha kissé megkaparjuk a szép zománcot, hamarosan kiderül, hogy ez a logika sem helytálló; hiszen a tv — bár jobban az otthonához köti a családot — valójában az egész világot beviszi a szobába és varázsa folytán bármely műsorszám szinte azonnal reagálást vált ki, sokszor napokig gyűrűző beszédtémát ad a család tagjainak, vendégeinek. Ezek során — televíziónk műsorából eredően — politikai, esztétikai és morális kérdések is felvetődnek, melyekről a nézők véleményt mondanak, kifejtik álláspontjukat; formálják egymást. A család (vagy a tv-készülék körül 100