Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Tóth Lajos: Haladó hagyományok a szarvasi ismeretterjesztés történetéből

burgonyából pálinkát főzött. Felesége pedig szabni, varrni tanította az asszonyokat és iskoláslányokat. Nemcsak az agrár és ipari termeléshez szükséges ismeretek, eszközök és technológia terjesztését végzi, hanem a kultúra, a műveltség megalapozását és ezzel együtt a politikai felvilágosítást is. A feudális termelési viszonyok repedező burkát annak hangoztatásával feszegette tovább, hogy a magasabb rendű kapitalizálódást csak akkor lesz képes a paraszt előmozdítani, ha adva van számára a munkája kellő produktivitásához szükséges feltételek: vagyis — a magaművelte földet tulajdonként bírhatja, rendelkezik a magateremtette egzisztenciához való joggal, gazdasági szabadságot ínyer, akadálytalan lehetőséget arra, hogy gazdasági önérdeke szerint cselekedjék, sorsát ennek megfelelően kedvezően alakíthassa. A kor legfőbb kérdésére ezért adja meg egyértelmű határozottsággal a választ: „Mit kell cselekedni? Szabadságot és tulajdont adni!" Anélkül, hogy Tessedik eljutna a feudalizmus gyökeres kritikájáig vagy éppen a tudatos polgári forradalmár magatartásáig, felismerései ebbe az irányba mutatnak. Az osztályviszonyokra utalva hangoztatja, ugyanis, hogy a nagyhatalmú gazdagparasztok önző érdekei rendszeresen meghiúsítják az egész közösség javát munkáló intézkedéseket; visszaéléseik a jobbágynép elesettségének legfőbb okai közé tartoznak. Tessediknek elévülhetetlen érdeme, hogy már közel két évszázaddal ezelőtt felfigyel a paraszti társadalom differenciálódására, megelőzve 'minden modern társadalomleírást és faluvizsgálatot. Keserű tapasztalatai juttatják el ahhoz a fontos felismeréshez, hogy nevelni kell a népet! Buzdítia tehát kora népnevelőit: „Merjük vállalni a súlyos feladat roppant terhét, hogy a fény századának világosságát harcba indítsuk a falut befedő maradiság szívós, sötét erői ellen!" Hogy azonban ez a munka eredményes legyen, alaposan meg kell ismerni a nép életét, igényeit, s a felvilágosító ismeretterjesztést ehhez keü illeszteni! Ezért ajánlja a nép nevelőinek: „Legelsőben ki kell tanulnunk a parasztot, az ő: gondolkodásának módját, tselekedetét, szokását, erköltsét, balítéletét, bolondságát, maximáit; így osztán. de bizonyára nem előbb kezdünk lenni jó és alkalmatos község-tanítók", azaz népművelők. Általánosítható elvi útmutatása a ma ismeretterjesztői számára is nagyon figyelemre méltó lehet. A Tessedik által terjesztett ismeretek tartalma egyrészt természettudományos jellegű, felöleli kora leghaladóbb agrár és ipari ismereteit. Másrészt mondanivalóját átszövi felvilágosult politikai szemlélete, de különömódón háttérbe szorul az egyházi-vallásos elem. Ennek illusztrálására említünk egy érdekes történetet. Amikor Kristóffy Györgyöt Szarvason tanítóvá választották az 1790-es években, az elnöklő Tessedik többek között a következő kérdést intézte hozzá: „Váljon a gazdászat és kézipar, vagy a keresztény vallástudomány képezi-e főbb és lényegesebb tantárgyát a népiskolának?" Kristóffy válaszában elismerte az előzőek szükségességét, de azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a vallástan tanítása a fontosabb. Tessedik véleménye nem egyezett Kristóffy válaszával. Ellenkezőleg „épen az alföldi nép dologtalanságát, avval kapcsolatos erkölcsi süllyedését, érzéki irányát kárhoztatva s a tantárgyak időrendjét tekintve, hazánkban fontosabbnak s előbbre teendőknek monda a gazdászattani és kéziipart." 86