Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Tóth Lajos: Haladó hagyományok a szarvasi ismeretterjesztés történetéből

dunkba is. Krecsmarik Endre már a munkásmozgalom tudatos harcosaként folytatja elődei haladó örökségét, osztozva a Tanácsköztársaság dicsőségében de az utána következő kegyetlen üldöztetés keserű sorsában is. Ugyanők korukban kiemelkedő műveltséggel, tudással és pedagógiai felkészültséggel rendelkeztek, előrelátó gazdasági és kulturális szemlélet vezette őket, s a társadalmi haladást konstruktív politikai törekvésekkel szolgálták. Fáradhatatlanul segítették a jobbágy, a paraszt, a polgár és proletár fők kiművelésével e vidék népének öntudatra ébredését. Véletlen-e vagy sorsszerű, hogy mindez Szarvason így történt? Értelmetlen dolog volna kutatni. Minden bizonnyal szerencsés, hogy így alakult az ittlakó nép sorsa, hiszen a szinte lökésszerűen egymásra torlódó kulturális törekvések, a gyűrűző hullámok folyamatosságával évszázadokon át ható népművelő tevékenység, a zömmel földművelő lakosság fokozatos társadalmi, gazdasági, politikai felemelkedésének útját egyengette. Feldolgozásunk — a vázolt történeti adottságoknak megfelelően — négy, kronológiailag egymást követő korszakon belül a néptömegek parancsolóan sürgető művelődési igényét felismerő eme vezető személyiségek ismeretterjesztő tevékenységével foglalkozik. 1767-től, Tessedik Sámuel szarvasi fellépésétől kb. 150 év helytörténetét kísérjük figyelemmel a következő periodizálással: I. Tessedik Sámuel, az átfogó agrár népművelés első magyar úttörője (1767—1820). II. Vajda Péter, a magyar tudományos ismeretterjesztés megalapítója (1843—1846). III. Benka Gyula tevékenysége a művelődés széleskörű demokratizálásának megvalósításáért a dualizmus korában (1867—1908). IV. Krecsmarik Endre munkássága a korszerű ismeretterjesztés útjának egyengetéséért a XX. század első negyedében. (1908—1920). I. Szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik TESSEDIK SÁMUEL sokrétű népnevelő munkásságát néhány oldalon akárcsak felvázolni is. Témánk kifejtésének viszonylagos teljességére törekedve azonban mégis meg kell ezt kísérelnünk. Ismeretes, hogy Tessedik komoly hazai és hosszabb külföldi tanulmányokat végzett. Pozsony és Debrecen után ErZagen, Jéna, Lipcse, Halié, Dessau, Potsdam, majd Berlin voltak akadémiai tanulmányútjának főbb állomásai. Megismerte a XVIII. századi Nyugat-Európa mezőgazdasági, ipari kapitalizálódását és pedagógiai kulturáltságát. Átitatódott Salzmann és Bazedov filantropizniusával, Mayer fiziokratizmusával, de a merkantilista szemlélet is tovább élt benne. Mindezek sajátos ötvözete képezi Tessedik törekvésének alapvető indítékait, aki égett a vágytól, hogy hasznos felismeréseit hazája, Magyarország javára fordíthassa. Nem volt könnyű dolga, amikor rövid Surány-i tartózkodása után 1767ben szarvasi lelkészi állását elfoglalta, midőn a kultúra, az ismeretek terjesztésével akarta a feudalizmus fülledt homályát eloszlatni, s a polgáriasodás útjára vezetni nemzetét. Lobogó lelkesedését hamarosan megkísértik a XVIII. század utolsó harmadára jellemző szarvasi körülmények. Csalódottan, illú84