Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 3. szám - Dr. Virágh Ferenc: Vég-Gyula 400 évvel ezelőtt
nyának kiszabadítási eljárása. „Veli elém járult — mondja II. Szulejmán szultán fogolykiszabadító rendelete — és jelentette, hogy mikor feleségével gyermekeivel Belgrádból Budára ment, Gyula nevű hadi várból a hitetlenek kijöttek s feleségét és gyermekeit elfogták és Fatma nevű lánya jelenleg is fogságban van s arra kér, hogy kiszabadítása végett a segítségre nézve Arszlán bégnek magas rendelet adassék, ami meg is parancsoltatott." Egy ilyen, Bugac környéki lovas portya emlékét őrzi az ismeretlen szerzőtől származó Cantio de militibus pulchra (Szép ének a katonákról). A Beke Pál hadnagy vezette gyulai csapat véres küzdelmének versbe szedett emléke ez esemény után hatvan évvel került be a Kuun-kódexbe, s így maradt ránk. 8 Az adó- és zsákmányszerző véres portyák mellett nem volt ritka a középkori hadviselésre jellemző vírtusos bajvívás sem. Ha a török és magyar fegyveresek egymásra bukkantak, olykor bajvívók kiküldésében állapodtak meg, akik csapatuk nevében eldöntötték a küzdelmet. Ilyen bajvívó volt többek között Toronyi Tamás, e vidék kisnemesének fia aki a várkatonák 1564. évi létszámösszeírása szerint Bánffy György hadnagy kardja alatt 6 lóval teljesített szolgálatot Gyulán. 9 A végvárak névtelen lantosainak egyike megénekelte Tamás egyéni hőstetteit, ez a hiteles személyneveket tartalmazó krónika kerülhetett kétszáz év múlva Vörös István hódmezővásárhelyi szőlős kisgazda második fiának, 10 Mihálynak kezébe, aki hatvannégy oldal terjedelmű hősi éneket szerzett belőle A bajnokok Vég-Gyula várában címmel. A Vörös-féle hősi ének befejező részében olvashatjuk, hogy az egyik menekülő vitéz tokaji bort öntött volna lova szájába, közben így szólt volna hozzá: igyuk most Gyula áldomását, Mert már török vészi benne a lakását. Kedves, jó paripám! — szóla jó lovának — Mondjunk jó éjszakát Vég-Gyula várának! 1 1 Szigetvárral azonos évben, 1566-ban indított a török nagy rohamot a Magyarországon végighúzódó védelmi vonal másik fontos oszlopa, Gyula ellen. Amott maga a nagy Szulejmán szultán, emitt rokona, legbelsőbb bizalmasa, Pertev vezette az ostromot. Kerecsényi csapata július 2-án egész napos csatát vívott Kétegyháza alatt a török főerővel, majd visszahúzódtak a várba. Július 4-én vette kezdetét a várrendszer naponkénti, szakadatlan rohama, s hosszabb tárgyalás után augusztus 30-án írták alá Pertev és Kerecsényi megbízottai a vár átadásáról szóló hárompontos megállapodását, amely szerint Pertev pasa 400 szekeret ad a várőrség kiköltöztetéséhez, akik Erdély felé vették volna útjukat. A vár átadásának okát a kapitány 1566. november 11-én, belgrádi rabságában, volt rabtársához, az időközben szabadságot nyert zempléni nemeshez, Brebiri Melith Györgyhöz írt levelében így indokolta: 1 2 „Kegyelmed tudja, hogy mi mind fejenként egyránt híven és igazán szolgáltunk a felségnek (ti. a Habsburg királynak). A várban ránk törtek, romboltak mindenütt, a védővizeket elvezették, az árkokat egyaránt a mi falainkkal betemették. A várnép elfogyott, akik maradtak betegek lettek, megsebesültek, a hadnagyok is mind elestek." Közben hiába várt az ostromlott vár kapitánya a királynál szaka74
