Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Ambrus Lajos: A Körösök 1966. évi rendkívüli árvize

Az árvizek tapasztalatai Az árvíz levonulása után az időközben összegyűjtött észlelési adatok alapján lehetségessé vált tisztázni több olyan — nemcsak a szakembereket érdeklő — kérdéseket is, amelyekre a védekezés alatt választ adni még nem lehetett. A román területi észlelési adatok és az előrejelzési segédletek felhasználásával, közelítő pontossággal meghatároztuk a Körösök mértékadó vízmércéinek tetőző vízállásait szakadásmentes árhullám-levonulás esetére. 1966. évi tetőző vízállás Vízfolyás Vízmérce LNV tényleges rekonstruált % cm cm % Fehér-Körös Kisjenő 905 922 940 104 Fehér-Körös Gyula 675 672 730 108 Fekete-Körös Remete 786 788 820 104 Kettős-Körös Békés 862 841 900 104 A rekonstruált tetőző vízállásokból kitűnik tehát, hogy 1966. február hónapban minden eddigit meghaladó szintű árhullám vonult volna le a Körösökön, mely tetemesen meghaladta volna az eddig észlelt legnagyobb vízállásokat. A tetőző vízállások ismeretében rekonstruáltuk a gyulai vízmérce árhullám görbéjét, melyet a VITUKI által szerkesztett Q(h) görbék segítségével vízhozamgörbévé átírva kiszámítottuk a szakadáson kifolyt vízmennyiséget. (3. ábra). Ezeket a számításokat ellenőriztük a területen tározódott vízmennyiségek számításával, az elöntött területek rétegvonalas térképeit használva. A különböző módszerekkel végzett számítások 135—138 millió m

3 kiömlött vízmennyiséget eredményeztek, melyhez még mintegy 10 millió m

3 belvíztömeg járult a terepen végbement lefolyás közben. Az elöntött területek tározási grafikonjából megállapítható az is, hogy a szakadáson kiömlött víztömeg a jelenlegi határmenti gát koronaszintje felett 70—80 cm-rel magasabban tározódott volna, ha a határon sikerül feltartani. Ilyen mérvű meghágás elleni védelemre a határmenti lokalizáló töltés teljesen alkalmatlan. Az 1966. évi árvíz nyomán újra felszínre kerültek a Fehér-Körös felső szakaszának árvízvédelmi biztonságára vonatkozó kérdések. Ezek között első helyen kell megemlíteni a Fehér-Körös árvízszintjének fokozatos emelkedésére vonatkozó nézeteket. Ezt a kérdést első ízben egy 1915. évi tanulmány vetette fel. A későbbi árhullámok során tapasztalt árvízszint emelkedések újra hitelt adnak a nézetnek, hogy a Körösök közül egyedül a Fehér-Körös nem jutott még hidraulikai egyensúlyba. Erre vall a kisjenői szakaszon megfigyelhető nagymérvű hullámtér feltöltődés, melyről az 1915. évi tanulmány még nem tesz említést. Az utóbbi következtetések egyben olyan újabb gondolatokat vetnek fel, amelyek egészen más megvilágításba helyezik az 1966. évi árvíz kihatásait. Ezek között kell megemlíteni, hogy ilyen rendkívüli árvízzel 56