Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Ambrus Lajos: A Körösök 1966. évi rendkívüli árvize

dénesmajori szakaszon. Gyors egymásutánban két helyen nyílott meg a töltés 80 m, illetve 40 m szélességben és a kitört vizek feltartózhatatlanul zúdultak le magyar területre. A határmenti töltés szakadása után a védcsapatok mintegy 2 km-rel hátrább levő régi lokalizáló gátra vonultak vissza. A védekezés fő célja ekkor már csak az időnyerés volt, a védvonalakon dolgozó munkaerő és a gépek visszavonulási útjának biztosítására. Ez a töltés kisebb méreténél fogva tartós védekezésre nem volt alkalmas és miként 1925-ben, úgy most is 24 óra múlva tönkrement. Az árvíz mostmár akadálytalanul elönthette a Fehér- és Fekete-Körös által közrefogott 13 000 kat. hold árterületet, az ún. gyulavári deltát. (2. ábra). A védekezés célja most Gyulavári község védelme volt, ami azonban a megfelelő méretű és előzetesen jól bevédett körtöltés miatt már nem okozott különösebb nehézségeket. A gyulavári deltában még számításba vehető lokalizálási vonalak megtartása (Pikó-gát, sarkad—gyulai vasút és műút) már nemcsak céltalan, hanem Gyulavári biztonságát nézve káros is lett volna, ezért a sarkad—gyulai vasút és műút töltésének átvágásával szabad utat kellett nyitni az árvíznek a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásához, a tervezett visszavezetés helyéhez. Ezzel végetért az árvízlevonulás első fázisa, amikor a víz támadott és kényszerítette védekezésre az embert, hogy vádje életét és tulajdonát. Ennek a fázisnak kétségkívül fő eredménye sikeresen végrehajtott élet- és vagyonmentés volt, továbbá Gyulavári község teljes biztonságba helyezése. A védekezés ezekben a kritikus napokban meghaladta a helyi védelmi szervezet kapacitását, azonban nagy segítséget nyújtottak a társ vízügyi igazgatóságok, elsősorban a budapesti, győri, miskolci, pécsi, székesfehérvári vízügyi igazgatóságok és a központi ÁKSZműszaki osztagai, valamint a honvédség és munkásőrség kivezényelt alakulatai. A védekezés második fázisában az emberi kezdeményezés lépett előtérbe, a kiterült passzív víztömegek mielőbbi visszavezetésére és a károk helyreállítására törekedve. A kikerült vizek visszavezetése nyomban megkezdődött, mihelyt a Fehér-Körös töltését már február 14-én megnyitották az országhatáron, ezt még további két átvágás követte a Fekete-Körös 1+025 és a 6+280 szelvényében. (4. ábra) Ezeken az átvágásokon keresztül a kikerült vizek zöme március 20-ig lefolyt, a mélyebb részeken bentrekedt pangó vizek pedig a belvízcsatorna-hálózaton keresztül kerültek levezetésre 33 db 10 m

3/sec. összteljesítményű szivattyúagregátum folytonos üzemeltetése mellett. (5. ábra). Az árvízvédelemnek ez a második szakasza nem volt ugyan olyan drámai mint a megelőző, azonban továbbra is teljes helytállást kívánt. Ebben az időszakban kellett végrehajtani a határmenti lokalizáló töltés szakadásainak elzárását (6. ábra) és a meggyengült töltésszakaszok megerősítését, a töltésátvágások bevédését egy kisebb árhullám betörése ellen és a töltések elhabolás elleni védelmét a mentett oldal felől támadó hullámverés ellen. Sok helyi ismeretet és szakértelmet kívánt a kiterült vizek visszavezetése, mely a terület állandó felderítését, a visszahúzódó vizek nyomonkövetését, a vízfogyasztási akadályok azonnali eltávolítását és a mobil szivattyúk folytonos átcsoportosítását tette szükségessé. 54