Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

A második világháború kitörése után az egyre fokozódó bevonultatások a Mezőhegyesi Cukorgyárat csak részben érintették. A törzsgárdának mintegy 20%-át vonultatták be frontszolgálatra, a többi alkalmazott felmentést kapott. Az előző világháborúval szemben tehát az irányító technológiai szakszemélyzet mondhatni teljes egészében megmaradt. A második világháború alatti répafeldolgozási üzemek ennélfogva technológiai vonatkozásban viszonylag zökkenőmentesek voltak. Az üzemidőre felvett segédmunkás személyzet száma azonban a sorozatos behívások miatt erősen megcsappant. Ennek a létszámnak a pótlását a Délvidék elfoglalásakor ejtett szerb és egyéb nemzetiségű foglyok munkábaállításával oldották meg. Az ezekben az években hozott embertelen zsidótörvény is lehetőséget adott arra, hogy olcsóbb munkaerőhöz jussanak a vállalatok. Ezeknek az embereknek az elhelyezése hasonló volt az első világháború hadifoglyainak elhelyezéséhez. A bánásmód, valamint az ellátásuk sem volt különb, ezért érthető, hogy munkalendületük sem volt nagyobb. Az egyre súlyosabbá váló munkaerőhelyzet, valamint a háborús ellenhangulat némi csillapítására 1940-ben rendeletileg szabályozták a munkások és tisztviselők bérét, valamint felállították a családi pénztárakat is. Ezek az előző évekhez képest viszonylag jobb anyagi lehetőségeket biztosító bérek a cukor önköltségét emelik, ugyanakkor pedig a cukor kereskedelmi ára csökkent. E két tényező következménye, hogy a tőkés nyeresége még a gazdasági válság éveinek nyereségével szemben is kevesebb volt. Mivel azonban a cukorárat, a fizetéseket, valamint az üzemi anyagok árát rendelet szabályozta és még további árés munkabéremelkedést lehetett várni, olyan megoldást kerestek, amelynek segítségével a szokásos profit biztosítható. Arra remény nem volt, hogy olyan gyártási eljárást vezessenek be, amelyik a gyártási költségeket oly nagy mérvben csökkentené, hogy az előbb említett költségtöbbletet ellensúlyozná. Arra kellett tehát törekedni, hogy a mezőgazdaságban a cukorrépa minőségét, művelési módját megjavítsák és a termésátlagok növelésével jobb gazdasági eredményeket érjenek el. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban merült fel a cukorrépa-területek öntözése, amellyel biztosítani kívánták, a cercospóra leküzdése mellett, a magasabb holdankénti átlagtermést. A munkásság szociális, kulturális, sport és egészségügyi igényeinek kielégítéséről a gyár fennállása óta eddig beszélni nem lehetett. Az állandó munkásság, habár hangot adott ezen igényeinek, mindenesetben elutasításra talált. Nagy eredményként könyvelték el a dolgozók, hogy 1940-ben a gyárvezetőség munkásfürdőt létesített és a gyártelepen levő családok — hetenként egyszer egy kijelölt napon — fürdőkádban megfürödhettek. E fürdő megépítésére is csak a dolgozók nagy könyörgésére került sor. (Második rész a következő számban.) SIPITZKY ANDRÁS SO