Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

üzemidő alatt a gyár leédesítésével járó magas szén- és munkabérkiadások megtakarítása érdekében 3—4 órát vártak a répaszállítmányokra. Hogy a cukorrépa-termelés iránt mennyire érdeklődtek a termelők, bizonyítja az a tény, hogy a háború előtti 14—15 átvevőhellyel szemben a környékbeli répát 1923-ban 39 átvevőhelyen vették át. Már a háború előtt is, de főleg ezekben az években a cukorgyárak nagymértékben reklamálták a répamag termelését is. 1922. december 23-án a Mezőhegyesi Ménesbirtok és a Cukorgyár között egy újabb szerződés jött létre. E szerződés, amelyet 30 esztendőre kötöttek, szabályozta a Ménesbirtok cukorrépa-termelő területét, valamint azokat a kötelezettségeket, amelyeket a cukorgyárnak a gazdasággal szemben teljesíteni kellett. Magában foglalta a bérleti díj nagyságát, fizetési módját, az évente szállítandó szelet és melasz mennyiségeket stb. A cukorgyár a gyártelepen új létesítményeket a Ménesbirtok engedélye nélkül nem építhetett, építés előtt a rajzokat jóváhagyás végett be kellett mutatni. 1923-ban a bérleti szerződést a Mezőgazdasági Ipar Rt-vel megszüntették. A gyár 1927-ig, mint Mezőhegyesi Cukoripar Rt., a Magyar Cukoripari Rt. érdekkörébe került, majd 1927-ben ismét a Mezőgazdasági Ipar Rt. kebelébe tért vissza. Az első világháború alatt a termelő gépek karbantartása sok kívánnivalót hagyott maga után. A régi berendezés egy része koránál fogva is elavulófélben volt, a később beépített gépek pedig a háborús évek hiányos karbantartása következtében fokozott mértékben használódtak el. Különösen a kazánok és a röppentyűk voltak meglehetősen rossz állapotban. Nem egy közülük már 30—32 éve üzemelt. A gépek ilyen állapota, valamint a gazdasági élet viszonylag nyugodt menetéből eredő érdeklődés a répatermelés iránt újabb nagymérvű újjáépítést követeltek. Az újjáépítés szükségességét a bérlők elismerték ugyan, de anyagiak hiányában az átalakítást csak 1924-ben valósították meg. Ezzel az újjáépítéssel egyidejűleg, a gazdaságosabb termelés érdekében, a gyár teljesítőképességét is növelték. Újjáépítést és átalakítást hajtottak végre jóformán minden állomáson. Á 24 db Tischbein-kazánból mindössze 8 db-ot hagytak meg és az eltávolítottak helyett 6 db BW. kazánt építettek be. Ezekkel biztosították a LÁNG gyártól vásárolt új Zoelly-rendszerű gőzturbinák gőzszükségletét is. Ugyancsak ekkor szerelték be a GANZ Villamossági Rt. által szállított kapcsolótáblát. A nagyobb répaforgalom zavartalan biztosítása érdekében bővítették a vágányhálózatöt, a répa gyártelepi tárolására pedig új úsztatókat építettek. Á nyersgyárban az eddig 2 db répamosó helyett 1 db újat, 1 db szeletcsigát, 1 db turbinavágót, új 65 hl-es diffúzió állomást az 50 hl-es mellé, új préseket, új szaturációkat, előmelegítőket, új állóhengeres bepárló állomást építettek be, valamint rendezték a szűrőállomásokat. A finomító általános átrendezése mellett új vákuumok, felvonók, röppentyű, rázó, kockaprések, kockavágók, kockaszárító kezdték meg üzemüket. A fenti létesítményeken kívül az eddig 2 db kis teljesítőképességű mészkemence helyett 1 db 75 m

3 mészkő befogadóképességű Khern-típusú kemencét, valamint egy füstgázas Huillard-rendszerű szárítót építettek be. Ezekkel az átalakításokkal a napi répafeldolgozást mintegy 165—170 vagonra emelték. 23