Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 3. szám - Dr. Szabó Ferenc: Újabb adatok az 1891. évi viharsarki agrárszocialista szervezkedések kiterjedéséről
főszolgabírót, hogy a békés jellegűnek látszó szervezkedés minden részletét kísérje figyelemmel, és tapintattal és eréllyel kerüljön el „minden nagyobb kitörést". A zavargások lehetőségének kizárására a népesebb gyűlések betiltását rendelte el az alispán, egyúttal gondoskodott arról, hogy a szükséges karhatalmat gyorsan meg lehessen kapni az illetékes katonai és csendőrparancsnokságoktól. 2 1 Május 11-én kelt, s a szokásos hivatali úton május 15-én jutott el a községekbe a belügyminiszternek Csanád megye főispánjához intézett utasítása, amely a Békés megyei mozgalmak átterjedésének megakadályozására a legszigorúbb óvóintézkedéseket tette kötelezővé. Felhívta a figyelmet a felbukkanó „külső izgatók" azonnali letartóztatására, 22 ugyanúgy, mint Békés megyében már május 4-én. A kovácsházi főszolgabíró az összes elöljárósági tagokat személyükben és anyagilag felelőssé tette a községekben az esetleges „mozgalom, izgatás, gyanús körülmény" azonnali jelentéséért, miután őt május 13-án a főispán személyes kioktatásban részesítette. 2 3 Az egyre rendszeresebbé váló hatósági ellenintézkedések légkörében próbálkoztak meg a mezőkovácsházi földmunkások a munkáskör megalakításával, először május 16—17-én, majd május 20-án. A községbeli csendőrőrs május 18-i jelentése szerint Horváth János helybeli lakos házánál gyűltek össze első ízben a munkások, engedély nélkül. Az egybehívás kezdeményezője Kacsala András csanádapácai lakos, Simay Ede birtokának dohány kertésze volt, aki az összejötteket a munkáskör megalakítására buzdította. Az alapszabály mintáját ott is hagyta Horváth Jánosnál, akitől azt — egy „kiáltvánnyal" és egy névsorral együtt — a csendőrség kobozta el. A mozgalom céljaira a csendőrségi vizsgálatig 4 forint 10 fillért gyűjtöttek össze a kovácsháziak. 2 4 A csendőrség közbelépése ellenére május 20-án tíz helybeli földmunkás engedélyt kért a főszolgabírótól május 24-ére, a munkáskört megalakító gyűlésre. A. beadványban előre vállalták mindazokat a feltételeket, amelyek mellett a csanádapácaiak május 10-én a munkásgyűlést megtarthatták. 2 5 (A főszolgabíró kikötéseit nyilván Kacsala mondta el a kovácsháziaknak.) A főszolgabíró nem válaszolt azonnal a kérelemre, s közben — május 23-án — megérkezett hozzá a belügyminiszter már említett, május 18-i rendelete, amely Csanád megye területén is betiltott minden munkásgyűlést, nehogy az izgatók a meglevő forrongást nyílt zavargásokká tehessék. 2 6 A rendeletre hivatkozva a főszolgabíró a legszigorúbban eltiltotta a kért gyűlést, szokása szerint a kérvényezőket téve felelőssé az illegális összejövetelért. 2 7 A belügyminiszter utasításától felbátorítva május 23-án gyors intézkedéseket tett, nehogy a betiltott gyűlést mégis megtartsák a kovácsháziak. Gyanította, hogy a tilalom ellenére „az összebeszélések és gyülekezések az éj folyamán szándékoltatnak megtartatni", ezért utasította a csendőrséget, hogy éjjel több járőrt cirkáltasson a községben. A szegedi kerületi parancsnokságtól táviratilag 12 csendőrt kért, akik 23-án este meg is érkeztek. A szuronyok elrettentő hatása elérte a célt: Május 24-én a községben „teljes nyugalom lett észlelhető" — jelentette a főszolgabíró az alispánnak. Egy apró mozzanat mutat mindössze egészen gyenge ellenállásra: Május 23-án, amikor a gyűléseket betiltó rendeletet kihirdették, Sárközi Mátyás kovácsházi földmunkás (a munkásköralakítási engedélyt 11
