Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Dr. Szabó Ferenc: Újabb adatok az 1891. évi viharsarki agrárszocialista szervezkedések kiterjedéséről

(azaz viharsarki, dél-alföldi) szemlélettel végzett munka hozhat teljesebb eredményt. Az egykorú gazdasági és társadalmi meghatározó tényezők, az események és mozgalmak kiterjedése nem választhatók el sem a 75 év előtti, sem a mai megyehatárok szerint. Az 1891-es Békés megyei mozgalmak nagy jelentősége a szomszédos Csanád, Csongrád és Arad megyékbeli visszhang ismeretében domborodik ki, mutatkozik meg igazán. i A mezőkovácsházi járás gazdasági és társadalmi képének főbb vonásai a múlt század végén A volt Csanád megye keleti fele (az 1950 előtti mezőkovácsházi és battonyai járások területe) az 1870-es évekig nagyobbrészt kincstári (kamarai) tulajdonban volt. A hazai mezőgazdaság felemás tőkés fejlődésének erőteljesebb nekilendüléséig ez a vidék a dohánytermelő kertészközségek és a külterjes állattartást folytató, pénzes pusztabérlők földje volt. A XIX. század első felében keletkezett kertésztelepek lakóinak helyzetét kezdettől fogva a legbizonytalanabb körülmények jellemezték, jogállásuk az 1848 előtt úrbéres viszonyok között élt mezővárosokhoz, községekhez (mint pl. Orosháza, Békéscsaba, Szarvas, Battonya) mérve nagy hátrányokat mutatott. Számukra az 1848-as jobbágyfelszabadítás semmit sem jelentett. A telepes községekben csak 1873 után vált lehetővé, hogy magas megváltási összeg lefizetése ellenében a lakosok az addig bérletükben, használatukban volt földet tulajdonukba vegyék. A váltság terhével, amely a magas évi haszonbér húszszorosa volt, csak a megelőzöttebb, vagyonosabb telepesek tudtak megbirkózni. A pénztelenek elől a tőkés bérlők (Montághok, Nágelek stb.) vagy a környező mezővárosok gazdagparasztásága vásárolta össze az árverésre került s jó haszonnal eladott kincstári földeket. A kamarai földek eladása és örökváltsága után, az 1880-as évek elejére alakult ki a vizsgált területnek a felszabadulásig lényegében változatlanul megmaradt birtoklási képe. A középbirtokok, a 200—1000 kat. hold közötti gazdaságok a Viharsarokban általános méreteknél jóval jelentősebbek voltak Kelet-Csanádban. (1895-ben a mezőkovácsházi járás akkori 8 községében 42 ilyen kategóriájú birtok volt, összesen 18 554 kat. holdon, a járás összterületének kerek 30%-át foglalva el. A járás 1000 kat. holdon felüli 3 nagyobb gazdasága az összterület 10%-át tette ki.) Kifejezett, tipikus nagybirtokról, latifundiumról Mezőkovácsháza, a két Bánhegyes és Csanádapáca határában és a többi járásbeli községben tehát nem beszélhetünk. A járás területének eddig nem említett 60%-a paraszti kézben, jobbára a vagyonos gazdák birtokában volt. (Jórészt az Orosházáról, Békéscsabáról, Tótkomlósról beszivárgó gazdák tulajdonában.) A pontos számokat nem ismerjük.'' A föld birtoklásának fentebb vázolt, s a kelet-csanádi agrárproletárság szempontjából az orosházi, békéscsabai, vásárhelyi stb. viszonyoknál is jóval kedvezőtlenebb alakulása teszi érthetővé azt, hogy a mezőkovácsházi járásban a nincstelen-földtelen mezei munkásság aránya több községben jóval meghaladja az Orosházán, Békéscsabán stb. ismeretes arányokat. Bizonyítékul idézzük az 1900. évi népszámlálás adatait:

4 4