Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - SZEMLE

Beck Zoltán: NÉPHAGYOMÁNYOK OROSHÁZÁRÓL ÉS KORNYÉKÉRŐL „Az orosháziaknak ajánlom kis könyvemet. Azoknak, akiktől tanultam azt, ami benne van. Azoknak is, akiket tanítottam rá, hogy szeressék a népköltészetet, az egyszerű ember szellemi kincseit; magát az embert". Beck Zoltán, a békéscsabai múzeum munkatársa írja e sorokat kétszázegynéhány oldalas kötetének ajánlásában. Szerényen közli, ho^y a „Néphagyományok Orosházáról és környékéről" című munkája orosházi tanári működésekor szakköri diákjainak segítségével igazodott egésszé, végeredményben ragyogó példáját adva annak a még nem egészen köztudott igazságnak, hogy a honismereti szakköri gyűjtőmunka, rendszerezés, értékelés és nem utolsó sorban a publikálás minden eddiginél nagyobb s kézzelfoghatóbb támogatást érdemelne. Ez a könyv, mely a Békés megyei Múzeumi Szervezet kiadásában, egy külön megjelöléssel még el sem látott sorozat első köteteként hagyta el a sajtót, sok tekintetben ritka sikerű vállalkozás, éppen ezért tartom kivételeden bizonyító erejűnek. A következőkről szükséges szólni: Eeck Zoltán gyűjteménye a néprajzról csak felszínes, vagy semmiféle tájékozottsággal sem rendelkező olvasó számára is könnyedén betöltheti a figyelmet felkeltő és ismeret-alapozó élményt; az óvónők és az általános iskolák alsó tagozataiban tanító nevelők számára a népköltészet, a gyermek-versek, mondókák, népmesék régi hiányt pótló forrása, lelőhelye lehet; első pillanatban fel sem mérhető inspirációt nyújthat más honismereti szakkörök számára ahhoz, hogy az igen magas színvonalon megvalósult szándék példamutató ereje nyomán hasonló vállalkozásokba kezdjenek; végezetül — a néprajzi gyűjtő-tevékenység, mint etnográfiai feladat vonatkozásában értékelve Beck Zoltán munkáját — olyan bőséges anyagot ment meg az elfeledéstől, elkallódástól, (mesélői között nem ritka a TG—80 éves idős asszony vagy férfi) mely az első néhány rész elolvasása után fokról-fokra emeli a kötet anyagának értékét. Az első megállapítás nem szorul különösebb magyarázatra. Tény, hogy a nemcsak „beavatottak" számára írt néprajzi művek száma meglehetősen alacsony, kevés az olyan gyűjtemény, mely gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket egyformán érdekelne. Nos. Beck gyűjteménye nemzedékek érdeklődését keltheti fel, és a tájékoztató célzattal fogalmazott, mértéktartó rész-bevezetőkkel ellátott szellemi kincs gyermeket, felnőttet egyaránt gyönyörködtet. Még egy lépéssel tovább: ismert probléma, hogy nevelőink milyen nehezen tudják összeállítani egy-egy iskolai ünnepség műsorát (legtöbbször évek óta ismételt, megkopott versikékből, jelenetekből), vagy milyen szívesen ismertetnék meg tanítványaikkal óráikon is a népköltészet egyegy gyöngyszemét, újabban „felhozott" gyöngyszemét, csak éppen ritkán találkoznak ilyenekkel a gyér publikáció és a még mindig nem eléggé elterjedt gyűjtőmunka hiánya miatt. Ez a kötet ezen is segít. Nagy jelentőségű a hatás, melyet más honismereti szakkörök tevékenységére gyakorolhat, az elfeledéstől való megóvás, a rögzítés mellett ez a leglényegesebb pozitívuma. Ha megyénk mind több középiskolájában (és általános iskolájában is!) nagyobb erőre kapna a néphagyományok gyűjtése, ha az orosházi tanár és diákjai nemes vállalkozása 92