Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - SZEMLE

örökváltságáról szól. Részletesen tárgyalja a népellenes módon történt végrehajtást, a telepesközségek elszegényedésének mozzanatait. A termelés egykorú problémáit felölelő fejezetben kapott helyet a két kötet legjobb írásai közé tartozó dolgozat, Var~a Gyula: A parasztgazdaság munkaeszközei c. munkája. Minden tanulmány példás komplex szemléletről tanúskodik, s több tudományág módszereit és eredményeit ötvözi, amivel azonban Varga Gyula dolgozatában találkozik az olvasó, az méltán ritka tudományos bravúrnak nevezhető. A szerző éppúgy otthon van a gazdaságtörténetben, mint a tárgyi néprajzban, tökéletes műszaki történeti ismeretekről tesz tanúbizonyságot, s mindezek mellett még az agrártudományok terén is magas színvonalat képvisel! A jövő történészének feltétlenül ilyen sokoldalúnak kell lennie, ma azonban mé% kevesen képesek erre. Varga Gyula tanulmánya — imponáló anyaggyűjtésre építve — elsőként foglalja össze a magyar mezőgazdaság első világháború előtti technikai felszereltségének döntő fontosságú kérdéseit. A gépesítés felemás előrehaladásán kívül rendkívül érdekesen tárgyalja a teljes és részleges eszköz váltás (nyomtatás helyett cséplőgép, faeke — vaseke, kézzel vetés — vetőgép, aratógép stb.) tényeit és hatását a termelésben. A Viharsarok agrárszocialista mozgalmainak gazdasági hátterét e dolgozat fényében sokkal árnyaltabban lehet megrajzolni. Feltétlenül kiemelést érdemel Balogh István alapvető munkája is megyénk szempontjából, „Az alföldi tanyás gazdálkodás" címen. A szerző, több korábbi tanulmánya eredményeit is felhasználva, mind a gazdálkodás, mind a települési rend, mind a termelési technika és termelékenység, mind pedig a társadalmi, tudati viszonyok oldaláról miegvizsgálta témáját, többször idézve olyan megyénkre vonatkozó adatokat, amelyek eddig ismeretlenek voltak. A tanyakérdés bonyolult problematikájának kevés ilyen sokoldalú szintézise van. A viharsarki parasztság rétegződésének elemzéséhez Orosz István A differenciálódás és kisajátítás c. értekezése, a gyűjtemény legterjedelmesebb tanulmánya ad nagyon sok új módszerbeli szempontot és adatot. A szerző eredményesen kísérletezett a legváltozatosabb, eddig fel sem merült kutatási megoldásokkal. Fontos tanulságokat meríthetnek a megyénkkel foglalkozók Szabad Györgynek a hitelviszonyokról szóló dolgozatából is. Sárközi Zoltán: A summások c. tanulmányában behatóan foglalkozik a múlt század 80-as éveitől kezdve tömegesen Mezőhegyesre hozott felvidéki vándormunkások helyzetével, bérezésével, az agrárszocialista mozgalommal való kapcsolatukkal is, s általában sok viharsarki tényt és adatot sorakoztat fel. Békés megye a magyar kubikosság egyik főfészke volt, s ipar hiányában a megyénkbeli agrárproletárságból sokan mentek építőipari segédmunkásnak, téglagyári munkásnak, vasúti pályamunkásnak is. Emiatt számunkra a két kötet legfontosabb dolgozatai közé tartozik Katona Imrének, a magyar kubikosság legjobb kutatójának, „Átmeneti bérmunkaíormák" című tanulmánya, amely a fentebb említett — se nem mezőgazdasági, se nem ipari foglalkozású — rétegek kialakulását, életformáját, társadalmi helyzetét mutatja be. E témakörhöz kapcsolódóan feltétlenül meg kell említenünk Rácz István írását, amely a parasztság városbahúzódásának és az első világháború előtti kivándorlás fő kérdéseinek kitűnő feldolgozása. E néhány sorból is látható, hogy a kétkötetes gyűjtemény — túlzás nélkül leírhatjuk ezt — a magyar történetírás kiugró teljesítményei közé tartozik. Joggal remélhetjük, hogy a benne foglalt szintetizáló megállapítások és a korszerű módszerek termékenyítőleg hatnak a további kutatásokra. A bevezetőben Szabó István is hangsúlyozza: „a felvetett kérdések számos tekintetben — főleg tárgyi és helyi részletekben — továbbfej88