Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Szilágyi Miklós: A IX. Alföldi Tárlatról
művészek jellegzetes attitűdjéről próbáltunk jellemzést adni a fentiekben, azt bizonyítandó, hogy az emiberileg átérzett alkotások az esztétikai élményen túl emjberi élményt is közvetítenek. A valóság művészi újra-alkotásának viszont nemcsak érzelmi-akarati (tehát lírai) eredői vannak, s ezért feltétlenül szólnunk kell azokról az intellektuális szándékú alkotókról, akik (— korántsem érzelmektől mentesen, hisz az emóció és intellektus, mint alkotáslélektani tényezők, egymás kísérői) az embert és az emberi világot gondolati igénnyel közelítik. (Természetesen ez a gondolatiság korántsem fogalmi jellegű, hisz az ilyesmi a festészettől idegen lenne. Sokkal inkább a művész töprengve elmélyülő alkatában, tehát pszihikai tényezőkben leljük gyökerét.) Fiatal lányok és fiúk karakterét: a befelé tekintő elmélyülést állítja elénk Koszta jRozália. Festői eszközei — a dekoratív foltok egyensúlya, az arc konstrukciójának finom, érzékeltetése — eleve elárulnak valamit intellektuális alkatából, ha azonban csupán eszközeinek megválogatásában jelentkeznék a gondolati igényesség, emberileg (a műélvező szempontjából) akár érdektelenek is lehetnének művei. Koszta Rozáliának azonban fontos mondandója van az emberről: társairól s egyszersmind önmagáról. Az emberi gondolatban, a gondolkodó emberben gyönyörködik, s a töprengő-elmélyülő arcokat olyannak láttatja, amilyennek maga is szeretné látni minden társát széles e földön. Ez alkalommal Ezüst György is ilyen irányban tájékozódik: Leányfej zöld korsóval c. portréján a dekoratív hatású láttatás igényét véljük felfedezni, s ez új kifejező eszközök kimunkálásának útját egyengeti (különösen az aprólékosan részletező Udvaron-hoz viszonyítva), a karakter viszont — a művész intellektuális elmélyülésre való törekvése ellenére — inkább brusztos hatású, mint gondolati. A grafikus Józsa János és Lóránt János — más úton módon, más eszközökkel — szintén a gondolatiságot képviselik tárlatunkon. Józsa a felületek precízen kiszámított fekete-fehér vibráltatásával, máskor a már-már kaotikus vonalak biztos kompozícióba rendezésével inkább a formai eszközök meggondolt és mesteri kezeléséről győz meg, ez a gondolati konstrukció viszont még nem mindig talál emberi mélységeket. Lóránt kevéssé „technikásán", a lényeg kimondására koncentrálva tükrözteti az egy tömbből faragott Faulkner-i figurák szűkszavú komolyságát, éreztetve a gondolat és indulat közös gyökérzetét is. * Feltett szándékunk annak bizonyítása volt, hogy más, és szimpatikusabban más ezévi kiállításunk, mint az eddigiek. Kerestük a választ a „miért más", „hogyan más" kérdésre. Válaszképpen az ábrázolás és láttatás — az esztétikai és emberi élmény distanciáira próbáltunk rámutatni oly módon, hogy kizárólag azokat az alkotókat-alkotásokat idéztük, melyek emberi élményt jelentettek a krónikásnak. A vázlatos áttekintés során a kiállításra jellemző művészi törekvéseket is igyekeztünk megmutatni: az érzelmi-akarati motivációjú líraiságot és a gondolati elmélyülés igényét. Kérdésünkre — végezetül és összegzésképpen — így válaszolhatunk: őszintébb vallomásokat, emberi mélységeket kutató igyekezetet talált az elemző szándék a IX. Alföldi Tárlaton, s úgy véljük, hogy ez többet jelent, mintha formai-stiláris rafinériáról adhattunk volna számot. SZILAGYI MIKLÓS 84
