Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - Hartyáni László: A belvízrendezés és a mezőgazdaság
ban vizsgálni és olyan törvényszerűségeket megállapítani, amelyek a belvízrendezés fejlesztésében támpontul szolgálhatnak. Ezeknek a kísérleti öblözeteknek, ún. mintabelvízgyűjtőknek hazánk mezőgazdasága és vízgazdálkodása szempontjából különösen nagy jelentősége van. De meg kell állapítani, hogy a hazai ilyen irányú vizsgálatok nemzetközi érdeklődésre is számot tartanak, mert az egyébként is világviszonylatban is fejlett belvízrendszerünknek a mezőgazdasággal, illetve mezőgazdaságunk néhány év alatt bekövetkezett átalakulásával való kapcsolatát mutatják be. A mezőgazdaságunk szerkezetében bekövetkezett változás ugyanis nemcsak a termeléstechnika és terméshozam növelés vonatkozásában teremt új lehetőségeket, hanem módosítólag hat az érintett területek vízgazdálkodására is. A nagy táblákon fejlődő agrotechnika, így az egységesen mélyebb talajművelés, az őszi mélyszántás elterjedése, a talajok és így a területek vízháztartása szempontjából nagy jelentőségű, mert amíg korábban a mélyebb talajművelés a nagy uradalmak kiváltsága volt, ma már korszerűségében nem korlátozódik egy-egy nagybirtok területére, hanem nagyságrenddel nagyobb kiterjedésben, az egymással határos mezőgazdasági nagyüzemekben, okszerűen fejlődő egyöntetűségben, teljes öblözetekre terjed ki és módosítja vízháztartásunkat. Ennek következtében új igények jelentkeznek a vízrendezés, vízlevezetés és természetesen, — aaott esetben — az öntözés tekintetében is. A mezőgazdaság új helyzetében a térben és időben lejátszódó vízháztartási folyamatok, a lehullott csapadék további sorsa, a csapadékvíz talajba szivárgása, a talajban, vagy a talajvízben való tározódása, a talajnedvesség hasznosulása, vagy a talajpárolgás útján a légtérbe kerülésé, a növények vízfelvétele és transzspirációs vízfogyasztása stb. olyan vizsgálatokat igényelnek, amelyek csak az új és fejlődő agrotechnikával dolgozó mezőgazdaságban beleillesztve, csakis a folyamatok dinamikájának ellenőrzése mellett vizsgálhatók. A kondorosvölgyi mintabelvízgyűjtő Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet 1955-ben szerény eszközökkel létesítette a mezőgazdasági vonatkozásaiban is első hazai síkvidéki belvíz kísérleti területként az ún. kondorosvölgyi mintabelvízgyűjtőt. A mintabelvízgyűjtő (1. ábra) Szarvastól K-re fekszik. Területe 22 km 2, vagyis 3800 kat. hold. Alföldi viszonyok között szinte egyedülálló módon zárt, vagyis külvíz a területre be nem juthat, és a területre lehullott csapadék a talajfelszínén vízállásokat képezve és összegyülekezve, majd a belvízcsatornákba levonulva egyetlen helyen, a belvízfőcsatorna torkolatán keresztül távozhat a befogadó csatornába, majd a Szarvas-Békésszentandrási holtmederbe. Az a körülmény, hogy a belvízlevonulás csakis egyetlen helyen folyhat le, tette lehetővé azt, hogy ezen a helyen beépített mérőbukóval a területről lefolyó minden egyes belvízárhullám levonulását ellenőrizni, illetve a felszínről lefolyó vízmennyiségeket mérni lehessen. Itt önműködő rajzoló műszerek rögzítik a lefolyás időben változó vízállásait. 4* 51
