Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Dr. Borbola József: A cukorbetegek gondozásának jelentősége

és a gyakori ellenőrzések szükségessége mellett nem tudtunk minden cukorbeteget a szükséges időben az osztályra felvenni. Ezért az Egészségügyi Minisztériumtól még 1954-ben engedélyt kértünk ambulans cukorbeteg tolerancia vizsgálatokra és arra, hogy az ambulans beállításaink az insulin engedélyezése szempontjából is egyenértékűek legyenek a kórházi befekvéssel nyert tolerancia meghatározásokkal. Erre 1955-ben meg is kaptuk az engedélyt, és azóta az osztályon ambulans cukorbeteg tanácsadásokat is végzünk. A cukorbetegeket a körzeti orvosok és a szakrendelések egyaránt a kórházi laboratóriumba küldik éhgyomri vércukor vizsgálatra, valamint 24 órás egy, vagy két részletben gyűjtött vizelet százalékos cukor vizsgálatára. A leletekkel a betegek a laboratóriumból a belosztályra jönnek tanácsadásra. Minden cukorbetegünkről kartotékunk van. A beteg kikérdezése, az előző napi gyűjtött vizelet cukortartalma, a reggeli vércukor lelet, valamint a beteg kartotékján feltüntetett előző adatok alapján adunk tanácsot a további étrendre, vagy gyógyszeradagra vonatkozólag. Javaslatunkkal és a laboratóriumi lelettel jelentkezik a cukorbeteg a körzeti orvosnál is, ki a javaslatban megírt változásoknak megfelelően írja ki a beteg havi insulin, vagy Bucarban, Oradian szükségletét. Szándékosan nem mi írjuk meg rutinszerűen cukorbetegeink gyógyszer szükségletét, hanem az illetékes körzeti orvos. Ezzel egyrészt megelőzzük a kettős insulin és egyéb gyógyszerellátást, másrészt azt akarjuk elérni, hogy cukorbetegeinket ne csak mi, hanem a körzeti orvosaik is jói ismerjék. Akut veszély, szövődmények, pl. lázas állapot, gyomorrontás stb. esetén ugyanis először a körzeti orvos látja a cukorbeteget is. ezért nagy jelentőségű, hogy minden cukorbetegét a körzeti orvos jól ismerje. Az 1958. és 1959. években a rendelőintézettel és a kórházi laboratóriummal együtt a kórházunk területén lakó összes cukorbeteget berendeltük ambulans ellenőrző vizsgálatra. Az önkéntes vizsgálatra és gondozásra jelentkező cukorbetegeken kívül naponta 5—5 nyilvántartott és gondozásra, ellenőrzésre nem járó cukorbeteget idéztünk be vizelet és vércukor vizsgálatra, majd a belosztályra tanácsadásra. Ez az ellenőrzés igen hasznosnak bizonyult. Sok esetben megszüntethető volt a régi kórházi beállításkor előírt kisebb insulinadag, sokszor a naponta több ízben adott sima insulint lehetett egy ízben adható zinkprotamin, vagy zinkprotamin- sima insulin keverékével helyettesíteni. A jelentősen hyperglycaemiás, nagy mennyiségű cukrot ürítőknél pedig legtöbbször a diéta hiba megszüntetése, illetve a beteg felvilágosítása az étrend pontos betartásának szükségességéről, eredményesnek bizonyult, néhány esetben viszont az insulin adag felemelése is szükségessé vált. Ugyanekkor kisebb insulin adagok helyett több beteget átállíthattunk, kórházi bsfekvés nélkül Bucarban szedésére. Nagyobb insulin adagok esetén az átállítás megkísérelését az osztályon végeztük. Akinek insulin vagy Bucarban engedélyük lejárt, azok meghosszabbítását, panaszmentesség esetén, szintén ambulanter végeztük. Az új cukorbetegek első ízben történő beállítása az első években az osztályon történt. 1960 körül azonban már olyan nagy számban jelentkeztek friss cukorbetegek, hogy az acidosis nélküli friss eseteinket, akik többnyire diétára és tablettás kezelésre jól reagáltak, első alkalommal 41