Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1937
5 neki megfelelő, egykorú fiúkból álló társaságban, nem élvezi a fáradsággal elért eredmény boldogító érzését, mert nem gyalogol, fáradság nélkül elviszi a vonat a céljához. A mi tanulóink közül csak kevés s aránylag rövid ideig élvezheti a nyaralásnak azt a módját, amit „fürdőzésnek“ hívnak, olyan értelemben, hogy a fiú valamelyik ismert fürdőhelyen tölt el pár hetet. Hacsak kényszerítő egészségi okok nem teszik elkerülhetetlenné, ezt sem lehet a gyermek nevelése szempontjából megfelelőnek találni. Nálunk — sajnos — még nem szokás a nyaralásnak az a módja, amely a várost és falut volna hivatva egymáshoz közel hozni azzal, hogy kicseréli a város és falu fiait. A falusi gyerek sokat tanulhat a nagyobb városokban, a városi pedig megláthatja, mennyi vesződséggel jár a mindennapi kenyér előteremtése s más szemmel fogja aztán nézni a falusi ember munkáját. A ma gyermekét önnállóbbá, erősebbé, szociálisabb érzésűvé kell nevelni, mint a múlté volt. Erre pedig csak egy mód van: a közös nyári táborozás olyan formában, mint azt a cserkészek teszik. Az egyesek által emlegetett munkatábor még nem való a középiskolás, fejlődésben levő fiúknak. Ma már kialakult cserkészeinknél a táborozásnak olyan formája, mely megfelel a magyar fiú lelkének s a magyar viszonyoknak. Arra kellene törekedni minden szülőnek, hogy egészséges fia szünidejének 3—4 hetét ilyen cserkésztáborban töltse el. A nevelő-érzékkel biró, a diák lelket megértő, szeretettel párosult eréllyel biró parancsnok vezetése alatt álló táborban a diák sok olyat tanul meg, amit neki sem a szülői ház, sem az iskola nem adhat. Megtanulhatja, hogy a közösség érdekében a táborban szolgálatokat kell végezni, hogy az egyéni életnek korlátjai vannak, s hogy az egyén értékét nemcsak a szülői szeretet szabhatja meg, hanem a tábor közvéleménye is. Itt igazán nem töltheti idejét unatkozva, tétlen álmodozással, mert minen percét lefoglalja a mindennapi közös munka, kirándulások, őrség stb. Itt megérti, hogy az egyénnek bele kell illeszkedni a közösségbe, ha nem akar magának kellemetlen perceket szerezni. Ezenkívül az egészséges táborhelyen, a szabadban való tartózkodás, a gyermeket testileg is felüdíti. Az ilyen rövid táborozás anyagi költségeit majdnem mindegyik szülő elő tudja teremteni, ha meggondolja azt a sok előnyt, amit fia ott nyerhet. A gazdagabb szülők pedig felülfizetéseikkel tegyék lehetővé a szegényebb sorsú diákok ilyen üdülését. Lehet, sőt valószínű, hogy különösen a kényesebb fiúk a tábor kötött, szigorú rendje helyett szívesebben választják az otthon kényelmes lustálkodását, de a jövőbe néző és látó szülő és diák a ma kényelmét fel fogja áldozni, ha meggondolja, hogy holnap majd nagy árat kell érte fizetnie. Nem szabad elfeledni, hogy edzett, erős lelkű magyar ifjúságra van szükség a jövő megpróbáltatásaiban. Ezért nem szabad a hosszú szünidőt elpazarolni, hanem arra kell felhasználni, hogy annak munkája mintegy kiegészítse a tanítási évet. Legyen a szünidő az életre, a szociális, munkás életre nevelés ideje.
