Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1936

e

szülő, vagy gyermek sem. Még a sokszor elkerülhetetlen visszautasításában is volt mindig egy pár enyhítő szó, vagy jobb eredményt ígérő biztatás, amit csak azért mondott, hogy mégse bo csássa el a segítségre szorulót teljesen üres kézzel.

Agyermeki lélek tanulmányozása mindenkor kedvenc foglalkozása volt, az erre vonatkozó irodalmat gyűjtötte s alaposan ismerte. Az volt a nézete, hogy csak az lehet jó tanár, aki a gyermeki lelket jól ismeri. Tagja volt a gyermeklélektani társulatnak s városunk tanítással foglalkozó emberei között igyekezett a gyermekpszichológia iránt érdeklődőket társaságba egyesíteni.

Tanári munkáján felül is mindig készséggel vállalt bármilyen iskolai munkát. Évtizednél hosszabb ideig volt a gimn. bizottság jegyzője, többször volt tanártestületi jegyző stb.

Mint igazgató nagyon nehéz körülmények között kezdte el munkáját a világháború idegesítő légkörében, túlzsúfolt osztályokban, amelyek a város két egymástól elég messze eső helyén voltak. Ebben a tanításra alkalmatlan környezetben emberfeletti munkát kívánt meg az iskola összetartása, egységes igazgatása. De az ő páratlan energiája megbirkózott a lehetetlennek látszó feladattal, az iskola sem szellemileg, sem anyagilag nem hanyatlott ezekben a nehéz időkben s az oláh megszállás alatt sem. S amikor a vihar elmúlt, a rombolás okozta anyagi károkat kijavíttatta, az iskolai felszerelést nagyrészt megújította, s a szertárakat meöszeföldön híressé gazdagította.

De nemcsak anyagilag állította vissza intézetünk békebeli nívóját, de szellemében is. Egyéniségéből kisugárzó jóságával a legnehezebb idők alatt is fenn tudta tartani a tanári testületben az egyetértő családias összetartást, a jó iskolának ezt a legfontosabb alapkövét.

Az iskola belső életében végzett nagy munka mellett mindig tudott időt találni a társadalomban való vezetői szereplésre is. Népszerű tudományos előadásokat tartott a háború előtt Békéscsabán és Újkígyóson. Városunk valamennyi ismertebb egyesületében tartott beszédeket. Tevékeny szerepe volt a Kossuth-szobor felállításától kezdve a legutolsó időig minden hazafias megmozdulásban. Vállalt meggyőződése szerint való politikai szereplést is. Nem tekintette az iskolát a közélet mellett álló intézménynek, hanem a társadalom függvényének, amellyel ezer szállal kell ezt összefűzni, hogy megélhessen és fejlődhessék. Minden alkalmat megragadott tehát arra, hogy az iskolát ünnepi színben mutassa a közönségnek s így ismertté és kedveltté tegye mindenki előtt. Az iskola szélesebbkörű kapcsolatát célozta akkor is, amikor megalapította az Öregdiákok Egyesületét, hogy a volt diákokkal megmaradjon az összeköttetés az érettségin túl is.