Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1935

13 fejlődik ezirányban is az érzék. Mutatják ezt azok az ügyes, mo­dern plakátok, amelyek egészen egyéni felfogásra vallanak. Fon­tos dolog az is, hogy a közönséget diákok kalauzolják, minden készítményhez egy-egy magyarázatot fűznek. Modoruk ilyképen csiszolódik, megtanulják az udvarias bánásmódot és az illedel­mes viselkedést idegenek előtt. Nő az önbizalmuk is, ha idős vendégeknek magyarázhatnak; a kalauzolások folyamán beleta­nulnak az értelmes magyarázatokba is. Óriási a kiállítás je­lentősége, mert a jövő nemzedékeket mintegy jobb munkára buzdítja. Hogy ez valóban így van, a tavalyi és idei kiállítás kö­zötti nagy nívótöbblet jelzi legcsattanósabban. Az iskolai munkának rengeteg olyan fejezete van, melynek kézzelfogható eredménye nem látszik. Kötelességünk, hogy azt, amivel az elmondott eredményeket kiállítás segítségével el­érhetjük, kiállítsuk, különösképen, ha azt a nagy sikert látjuk, amelyet a diákság előmenetelében, valamint a szülők és a kö­zönség érdeklődésének fokozódásában tapasztalhatunk. A kiállítás anyaga pedig iskolánk kincse marad. Ideális cél volna s ezt eddig megvalósította gimnáziumunk, hogy a ter­mészetrajzi teremben csak diák munkája legyen látható. Mint mindennek, az iskolai kiállításnak is nyilván lehetnek káros kinövései. De hiszen vadhajtásokat a gyakorlati pedagógia csaknem minden ágán kell gondos tanári kézzel nyesegetni. Az ilyen tanulmányi kiállításnak csak az lehet a mottója: Nem a kiállításra dolgozunk, hanem kiállítást rendezünk, mert be akar­juk mutatni, hogy dolgoztunk. Dr. Conior János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom