Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1934
Jéger József. Intézetünk egyik legérdekesebb egyénisége és legértékesebb tanára távozott körünkből, amikor a múlt évi szeptember hó 1-én Jéger József nyugalomba vonult. Ö volt első okleveles természetrajz-tanárunk, ki szerencsés kézzel egy emberöltőre megszabta természetrajzi oktatásunk irányát. 1870. évi augusztus hó 4.-én Nyíregyházán született. A természethez gyermekifjú kora óta vonzódott. Sokszor bejárta a nyíregyházi határt s a Nyírség sajátos növény- és állatvilága mély nyomokat vésett fogékony leikébe. Amikor 1888.-ban érettségit tett a nyíregyházi ev. főgimnáziumban és pályát kellett választania, ifjúkori benyomásai a tanári pálya felé vonzották. Beiratkozott a budapesti Tudományegyetemre s szaktárgyaiul a természetrajzot és a földrajzot választotta. Az egyetem elvégzése után az 1893 94 1893,96. iskolai évet helyettes tanárként a kecskeméti ref. főgimnáziumban töltötte s életének ez a szakasza nagy hatással volt reá: kirándulásai és vadászatai alkalmával új világ tárult föl előtte. Az 1896 97. iskolai évben óraadó tanár volt a budapesti ref. főgimnáziumban s 1897. szeptember 1.-én került az éppen akkor főgimnáziummá alakuló intézetünkbe és 37 évig tanította a természetrajzot és földrajzot. Békéscsabán szép munkatér nyílt meg előtte: meg kellett szerveznie a természetrajz tanítását s ezzel kapcsolatban megalkotnia a természetrajzi szertárt. Évek hosszú során át oly hozzáértéssel és buzgósággal végezte teendőit, hogy gazdagság és érték tekintetében természetrajzi szertárunkhoz kevés hasonló intézmény van hazai középiskoláinkban. Az a gondolat vezette, hogy ne holt gyűjtemény, hanem tervszerűen megválasztott, valóban alkalmas anyag álljon a szemléltető íermészeírajzi oktatás szolgálatára. A gazdag fölszerelést állandóan fölhasználta a tanításnál. Képzettségéhez, olvasottságához szinte páratlanul álló kedves és lebilincselő előadókészség járult; e kiváló tulajdonságával fölkeltette és állandóan ébren tartotta tanítványai érdeklődését és figyelmét. Látni kellett volna, mily csillogó szemmel hallgatták s mily örömmel mondották el otthon természetrajzi élményeiket kis tanítványai! Le tudott ereszkedni *a gyermeki lélekhez, aztán magával emelte a kicsinyeket nagyokat egyaránt. De nemcsak mondanivalója volt érdekes, hanem stílusává!, tő- rülmetszett magyar stílusával is megfogta tanítványait: a HerI.
