Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1929
5 Intézetünk múltja. Iskolánk gyökere abba a magánintézetbe nyúl vissza, amelyet az abszolutizmus alatt rendes tanári állásától megfosztott s ide húzódott Breznyik János létesített 1855-ben Békéscsabán az intelligens szülők kívánságára. A kiváló tanár 1858-ban Selmecbányára távozott s örökébe Mokry Sámuel lépett, akivel egyidejűleg érkezett ide Stiaszny Soma és szintén magániskolát nyitott, amely azonban a szülők kívánságára az előbbibe olvadt. Intézetünk tulajdonképeni megalapítása az 1857. évhez fűződik. „Békéscsaba város tanácsa és váltság-bizottmánya“ az államkölcsönre eladott városi földek árából az összes egyházaknak nevelési célra 55.000 forintott adományozott „nemzeti kölcsönkötvényekben“ s ez összegből az evang. egyházra 43.000 forint jutott oly feltétellel, hogy a kamatokat négyosztályú reálgimnázium fenntartására fordítja. Az egyház elfogadta az adományt, átvette a magánintézet két osztályát, megnyitotta a III. osztályt, az iskolát nyilvánosnak nyilatkoztatta ki s ügyeinek intézését az „iskolai bizottmányra“ bízta. így folyt le az 1858/59. iskolai év. 1860/61-ben az egyház a IV. osztályt is megnyitotta s hogy meglegyen a negyedik tanár, polgári iskolájának tanítástervét a gimnáziuméhoz szabta s magát az iskolát is a gimnáziumhoz csatolta. A nyilvánossá lett reál- gimnáziumnak sok nehézséggel kellett megküzdenie : nem volt épülete, felszerelése, tanárainak fizetése is hiányos, hiszen az alaptőke csak 1863-ban folyt be. 1864-ben a polgári iskolát elválasztották az intézettől, a reális irányt megszüntették s az összes osztályokat egy épületben helyezték el. Iskolánk innentől 5 évig algimnáziummá, 1870/71-ben névleges polgári iskolává lesz, 1871/72-ben újból a reálgimnázium címet veszi fel s ilyen marad 1875/76-ig. Az 1876/77. iskolai évtől kezdve azonban ismét visszatér a gimnáziumi irányhoz, mivel kevés volt tanulói közt a reálista. A kísérletezés még egyszer üti föl a fejét : 1882-ben a presbitérium az alapítvány szellemével ellentétben polgári iskolává akarja átalakítani s megnyeri a városi képviselőtestület hozzájárulását, de az egyház intelligens tagjai egész a miniszterig megfellebbezték a határozatot s Trefort Ágost v. k. miniszter 1882. december 3-án helyt adott a fellebbezésnek (35.293. sz. a.) s így iskolánk megmaradt gimnáziumnak. A most már véglegesen középiskolának minősített intézetnek sok küzdelmet kellett kiállnia, hogy megfelelő épülethez, felszeréshez jusson s hogy majdan főgimnáziummá fejlődhessék. A küzdelemben Horváth János igazgató járt elől, akiII.
