Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1928
4 zékileg felfogható módon ábrázolja azt. Tudomány és művészet eredetileg egy cél szolgálatában áll, de más-más eszközökkel dolgozik; amaz értelmünkhöz fordul, ez érzelmeinket hozza hullámzásba. A művészet most értelmezett természetéből következik, hogy minden műalkotásnak van érzelmi vagy gondolati alapeleme (nagyobb művekben: alapeszméje), s amikor a művész alkot, ezt törekszik leikéből kivetíteni: képben, szoborban, költeményben, dallamban kifejezni, megtestesíteni, hogy mások számára felfoghatóvá tehesse. A műalkotás tehát elválaszthatatlanul összeforrt a művésszel: lelkivilágának kivetített darabja az. Az iparilag készülő tárgyat más ember is tudja folytatni, befejezni; a művész alkotását csak ő maga: annyira magán viseli a művész egyéniségének bélyegét. Épen ezért a műalkotás folyamatának vizsgálata előtt meg kell ismerkednünk a művészi egyéniséggel. (A művész egyénisége). Ha Petőfire vetjük tekintetünket, észrevesszük, hogy irodalmunk e halhatatlanja eltér a megszokott embertípustól, rendkívüli. Huszonhat éves korában esett el a segesvári csatatéren: élete tehát akkor már befejeződött, amikor más tehetség pályája kezdetén áll. Még inkább nyilvánvalóvá lesz rendkivülisége, ha szám és érték szerint összevetjük költeményeit mindazon művekkel, amelyeket más költők 26 éves korukig írtak, hiszen akkor végezte be pályáját, amikor más lángelmék csak szárnyukat bontogatják, s mégis a világirodalom legnagyobb költői közé emelkedett. Fejlődése tehát rendkívül rövid ideig tartott s mindenkinél jobban igazolja azt a megállapítást, amelyet közelebbről Magyary-Kossa Gyula fejtett ki Adatok a magyar géniusz biológiájához c. értékes tanulmányában: *) a lángész szinte készen s rövid próbálgatás után szinte egyszerre jelenik meg teljes nagyságában. Petőfit is jellemzi a lángész egyoldalúsága.- tehetsége csak bizonyos irányban, a költészetben volt rendkívüli, más irányban, pl. a színészetben, legföljebb a tehetség (talentum) fokáig emelkedik. Ez az egyoldalúság azonban természetesnek tűnik fel, ha a dolog mélyére pillantunk: ha a lángész különböző területeken forgácsolná szét erejét, egyiken sem alkothatna nagyot; épen ezért már korán egy mederbe kell térítenie képességeit. A művészben egyoldalúságával kapcsolatban talán a legtisztábban nyilatkozik meg a típusosság: vagy a látási vagy a hallási szemléletek és képzetek iránt van nagy fogékonysága. Petőfi a látásos (vizuális) típushoz tartozik, s ezért képes oly bámulatosan, néhány biztos vonással föltárni előttünk az Alföld szépségeit, s ebből magyarázható rendkívüli megjelenítő ereje a népdalban. A típusossággal *) Athenaeum, 1925. évfolyam 73—102. lap.
