Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1924
alkotásai elválaszthatatlan érzelmi szálakkal ne fűznének a magyarsághoz, amely annyi viszontagság között is szellemben, hősiségben oly magasra birt emelkedni... A nemzeti múltnak, kivált az átalakulás s a szabadságharc korának szuggesztiv erővel tudatunkba való vésése s vele a nemzeti önérzetnek s a nemzeti nagyság gondolatának megerősítése egyik elévülhetetlen érdeme a ma száz- esztendős Jókainak. De a költő óriás nemcsak a magyar múlt lebilincselő képeivel hat reánk: regényhőseinek alakjaival is elbűvöl, lendületet kölcsönöz lelkűnknek, tettrekészséget akaratunknak. Aki olvassa a két Kárpáthyról szóló regényeit, lelkében az a »gondolat épül fel, izmosodik meg“, hogy nemzetünket nem a mulatozásnak élő, tétlen vagy renyhe, nem a külföldi mázt magára kenő s faját-hazáját megtagadó embertípus fogja megmenteni, hanem az, aki Kárpáthy Zoltánként átérzi, hogy a születés-, a vagyonadta kiváltság nem érdem s csak arra való, hogy .e sokat szenvedő nemzet érdekeinek szolgálatába állítsuk, — s aki Berend Ivánként versenyre kél más nemzet fiaival akár a fizikai, akár a szellemi munkában s kivívja a diadalt. Hirdeti, hogy nem a tömeg, hanem a kiváló egyéniség vezeti át a válságokon a nemzetet, mikor fölötte megnehezül az idők viharos járása ... És az erkölcsi világrend diadalát is hirdeti. Bár regényeinek nincs moralizáló iránya, tiszta erkölcsi fölfogása sugallólag hat lelkünkre. Szerinte az eszme önzetlen, becsületes hőse megleli jutalmát nemcsak eszméi diadalában, hanem egyéni boldogságában is, ha szenvednie is kell érte; aki azonban gonoszlelkü, előbb-, utóbb elbukik, mert az erkölcsi igazságszolgáltatás ezt követeli. Kárpáthy Zoltán, Adorján Manassé, Garanvölgyi Aladár, Berend Iván boldogságának láttára mily öröm száll szivünkbe s mily elégtétellel nézzük Abellinó vagy Straff elzüllését. Arra is megtanít bennünket, hogy a szenvedély romboló ereje látszólag fölemeli, de azután defékon Toppantja a paloták hatalmas urát is; aki ellenben érzelmeiben nemes és hu, legyen bár kis ember, arra az élet koronája vár. Jókai erkölcsi igazságszolgáltatásában van valami szuggesztiv erő, melyu mai szomorú helyzetünkben megnyugtatást, reményt, hitet kölcsönöz töprengő-aggódó lelkűnknek s e szempontból kiváló értékűek az önykényuralom alatt írt, illetőleg onnan merített regényei. Lehetetlen az időszerűség megérzésével, hangulatával nem olvasnunk pl. Az uj földesur at. Akkor az osztrák hatalom darabolta föl hazánkat, ideküldte pribékjeit s központositó, németesitő. magyarirtó törekvéseinek hű csatlósait. De a magyar föld és levegő átalakító ereje, a magyar lélek nemessége, fenköltsége, méltatlan elnyomása, szenvedése, kapcsolatban az elnyomó hatalom mohóságával, durvaságával, esztelen könnyelműségével — kiszikkasztottta az idegen dudva alatt a talajt, mig a nemes palántát ellenállhatatlan erővel e földhöz kapcsolta s megtermetté Ankerschmidt lovag nemes és A. Erzsiké bájos alakjait... Ma nemzetközi engedély mellett három nagyra duzzasztott kishatalom tartja széttépve hazánkat, szívja vérünket... De mi érezzük, hogy minden területi és politikai megcsonkítottságunk mellett is a magyar földben és
